Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1895

21 három napi lelki szt. gyakorlatokat ; szerdán meggyóntak s nagy csütörtökön az ifjúság a tanári karral együtt az Úr asztalához járult. Vasár- és ünnepnapokon s az őket megelőző napokon az ifjúság elénekelte a lóretói litániát. Iskolanapokon (pl. szombat) délután 1 órakor előadás előtt volt a litánia. Még az a szokás is megvolt, hogy vízkereszt előtt való napon a plébános az iskolát, nemkülönben a városházát is szentek vízzel meghintette, megáldotta. 1780. évben az egész exercitium menete le van írva. Nagy hétfőn, kedden és szerdán reggel fél 8-kor volt a szent mise, utána 8—9-ig a három felső osztálynak az exhortator, a két alsó osztálynak a 1. gram, osztály tanára tartott szent beszédet ; délután 2—3-ig. Nagy csütörtökön az összes ifjúság áldozott, miután előbb már meggyónt. Délután egy órakor az ifjúság összegyűlt, s közösen látogatták tanárok kíséretében a szent-sírokat. Az ifjúság az isteni tiszteletet a legközelebb eső szt. Fer. rendi templomban végezte; de 1780-ban panaszt emelt a Szt. Fer. rend házfőnöke, hogy az ifjúság zavarja a szent beszédet — a nagyböjti időben — az által, hogy ki és be vonul s kérte az igazgatót, hogy más templomban tartsa az ifjúság ilyenkor a litániát. Ez alkalommal azt is felhozta, hogy az ifjúság szent miséje és litániája alatt sok gyertya fogy el, a mit senki sem térít meg. Érdekesnek tartom feljegyezni, hogy 1780-ban a Márknapi körmenet alkalmával az ifjúságnak hat órakor adtak első jelt a csengetyűvel ; félhétkor a szent ferencziek templomában misét hallgattak s azután csatlakoztak a plébánia templomból kiinduló körmenethez. A körmenetek alkalmával gyakran fordult elő veszekedés, egyenetlenkedés, a miért a prímás egész egyházmegyéjére nézve elrendelte — és pedig megváltozhatatlanul — a mi különben már 1776. okt. 26-án megvolt — hogy az ifjúság párosan, vagy ha sokan vannak, hármas vagy négyes sorban közvetlen a papság előtt menjen ; ha pedig a papság nincs jelen, akkor közvetlenül a körmenetet vezető parochus előtt. Szép világot vett a főigazgató mélyen vallásos érzületére az a rendelet, melyet intézeteihez küldött Mária Terézia halalakor. 1780. nov. 21-én a nagy királynő Mária Teréziának meghalt. „Mária Terézia a tudományok bőkezű ápolója» a vallás terjesztője, népeinek legkegyesebb anyja, minden erény és tökély példaképe meghalt. Ő a tudományok előmozdításán sokat fáradozott, örök időkre megvetette alapját, gyászolnunk kell őt. Míg az általános gyászt el nem rendelik, addig is kerületemben a következőket hagyom meg: Három vasárnapon s ha lehet egymásutáni vasárnapon — a congregatiokban mondják el a halotti officiumot; ugyancsak három kedden és három csütörtökön a templomban hangosan imádkozzák el a szt. olvasót s hozzá a De profundis zsoltárt, s mindenki e hónapban — decz. 12-én kelt a rendelet — végezze el a szt. gyónást és áldozást. A fölséges asszony nov. 21-én keddi napon esett halálos betegségbe, s 24-én csütörtöki napon mult ki; azért illő, hogy