Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1895

22 ama napokon imádkozzanak a megholtért. S minthogy azon imákat mise alatt kell elvégezni, illő, ho y a mise feketében legyen." Reményének ad kifejezést, hogy mind azon papok, kik a gymnasiumban tanárkodnak, három szt. misét mondanak érte. Óhaja, hogy a harmadik hét végén ünnepélyes requiemet tartsanak s valaki gyászbeszédet mondjon. Ez azonban elmaradt, mert a királynő végrendeletében úgy intézkedett, hogy ne tartsanak fölötte halotti beszédet. A jezsuita iskolákban a vallásos nevelés egyik leghathatósabb eszköze volt: a Mária congregatio. A congregatio czélja és szelleme nagyon szépen megfért a Ratioban lefektetett paedagogiai elvekkel, a mit Adány András igazgató, a jezsuita rend egykori tagja arra használt fel, hogy rendjének ezen specialis nevelési eszközét meghonosította a vezetése alatt álló intézetben. A főigazgató helyben hagyta az intézkedést és tudomására hozta, hogy a fölségnek semmi kifogása nincs oly társulat megalakítása ellen, a melynek az a czélja, hogy az ifjúságot a hitben megszilárdítsa, s jó cselekedetekkel folyton ébren tartsa. Csak azt kötötte ki, hogy harmadik osztály előtt senkit fel ne vegyenek a tagok sorába, és ügyeljenek, hogy a tanulástól sok időt el ne vonjanak. *) A congregatio természetszerű vezetője a katecheta volt, aki egyúttal egylet vagyonát is kezelte s arról a felsőbb tanhatóságnak is beszámolt. A congregationak sok tagja volt a városi előkelő állású férfiak közt, kik, mint egykori tagjai a congregationak, híven ápolták az összetartozás érzetét, és sokan közülök anyagilag is támogatták a congregatiot. A tanulóknak a congregatioba való felvétele felett első sorban a tanári consessus határozott. Szigorúan őrködött a tanáritestület, hogy érdemetlenek abba bele ne jussanak. Mikor a tanárok kijelölték a felvehető ifjakat, a congregatio magistratusa szervezetéből kifolyólag titkos szavazattal döntött a candidatusok sorsa^felett. A felvételt nagy ünnepélylyel tartották Nagyboldogasszony ünnepén ; meghívták a város előkelőit s a congregatio tagjait, hogy tanúi legyenek a lélekemelő ünnepélynek. 1778-ban maga a püspök celebrált s a templomban avatta fel az új congreganistákat igen sok előkelő férfi és nő jelenlétében. Nagy baja volt azonban a helybeli congregatic nak, hogy praesese, a katecheta, nem valami nagy bugőságot fejtett ki a társulat körül. Meg is esett aztán, hogy magának az igazgatónak kellett rendet csinálni. 1779-ben febr. 14-én valami csorba esett a praeses tekintélyén. Egy congreganista daczos volt. Úgy látszik valami öregebb diák (2-hum) felmondta az engedelmességet. Az igazgató úgy tett igazságot, hogy térdenállva kellett a tanulónak bocsánatot kérni a praesestől, kit megsértett s a congregatiótól, melyet megbotránkoztatott Azonkívül még a földet is megcsókoltatta vele s commentálta bűne undokságát. Más tekintetben sem volt valami nagyon buzgó a praeses. 1778. decz. 8.