Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1894

ELŐSZÓ. ZER esztendeje immár, hogy őseink e földet elfoglalták s megalkották a hazát, melyet Magyarországnak nevezünk. E nagy politikai actusnak megünneplésére készül hazánk 1896-ban. Ujabb történetíróink között vannak, kik — talán nem is épen alaptalanul — azt tartják, hogy ama véres harczok, melyekről az Anonymus beszél, a regék hónába tartoznak. Szerintök itt baromtenyésztő nép tanyázott, a melylyel a harczias magyar ne;p nagyon könnyen elbánhatott. De ha elfogadjuk is e föltevést, még akkor is büszkén tekinthetünk a honalapító ősökre, mert oly szilárd alapot vetettek, hogy annyi ellenséges elem közepette, még ma s ezer év multán áll a drága hon. Az ősök vas karja és fegyvere szerzette meg e hazát ; a fentartásban segítségökre jött a kultúra. Most tehát, mikor a hon ezer éves fennállását ünnepeljük, joggal kér helyet e magasztos ünnepen a kultúra is. A kultúra egyik legnagyobb tényezője : az iskola. Az iskolák történetének tehát nem szabad e nagy nemzeti Ünnepen hiányoznia. Sok nevezetes helye van hazánknak : egyik helyen honfoglaló őseink döntő csatát vívtak ; másik helyen az ország fentartására üdvös törvényeket hoztak ; a harmadik helyen királyokat koronáztak ; a negyediken örök álomra tették fáradt tagjaikat, s így tovább ; a hány hely van hazánkban, hosszú ezer