Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1894

6 éves multunkból talán mindenik tudna és tud is egy egy nevezetes eseményt beleilleszteni a haza örvendetes vagy szomorú napjaiból saját történetébe : de Esztergomnál nevezetesebb helye nincs hazánknak. Esztergom volt az ország fővárosa ; Esztergomban született és itt kereszteltetett meg Szent István, a magyar civilisátió alapvetője ; Esztergomban tették fenkölt fejére államiságunk symbolumát, a szent koronát ; Esztergom a magyar kereszténységnek főhelye. A mi szerény városunk a magyar civilisátió kiinduló pontja. Itt e város falai közt fogamzott meg Géza fejedelemben azon szerencsés eszme, hogy népét a keresztény vallásra téríti ; itt született ama áldott emlékű férfiű, ki a megfogamzott eszmét megvalósítá. Ő volt az, ki éles elméjével átlátta, hogy az egy századon át mai hazánkban űzött rablókalandok ném csak kifárasztották a nemzetet ; de belátta azt is, hogy a csatákban megfogyott nemzet, melynek már harczi nimbusa is foszladozni kezdett, reformok nélkül annyi idegen és ellenséges nép között meg nem állhat. Itt e város falai közt oktatták a szerzetesek, kik atyja udvarában megfordultak, az akkori világ szükséges ismereteiben ; itt járt iskolába ; tanulta a grammaticát, tanulta az akkori művelt világ érintkezési nyelvét : a latint ; itt tanulta az üdvözítő hit igéit, hogy népének „apostola" lehessen. Tanítói, majd később tanácsadói, kik nagyobbára egyházi férfiak voltak, irányozták rá figyelmét ama gazdag kincstárra, melyből Európa annyi nemzete merített ; ők állították élénk színekkel szemei elé a keresztény vallás ama regeneráló hatását, melyet egy évezred eredményekben gazdagon igazolt. A mag jó földbe esett. István oly hévvel karolta fel ezen eszmét, annyi gonddal igyekezett elvadult népét az uj vallásnak megnyerni, hogy nagy kortársa, s kora legnagyobb tudósa, II. Szilveszter pápa az „apostol" czímével tisztelte meg. „Az aratás bő volt, de kevés a munkás" Európa minden nemzetének megtérítésére alkalmazható ; de különösen így volt ez hazánkban. Mert míg a térítés nagy munkáját teljesítő Szent Benedek-rend Európa román és szláv népeivel csak megérteié magát, a mennyiben a rend tagjai ezen nemzetek fiaiból kerültek ki, vagy rokon nyelvet beszéltek : addig a magyar nemzet, mind a két nyelvcsaládtól elütő nyelvével teljesen idegen volt a térítő szerzetesekre nézve. Térítőket, papokat, kik a népet megértsék, s magokat vele megértethessék, teremteni : volt a szent király egyik legnagyobb gondja. Iskolákra volt szükség. Ezen időre esik a mi kath. középiskolánk keletkezése. Azon kor iskolái igen különböznek a mi gymnasiumi oktatásunktól ; még e nevet sem viselték. De azért mégis joggal látjuk bennök középiskoláink eredetét, mert ugyanazt a szerepet töltik be, melyet a mi gymnasiumaink. Midőn tehát gymnasiumunk történetét szándékozom megírni, nem tehetem, hogy meg ne emlékezzem az Árpádházi királyok idejében fennállott esztergomi iskoláról. Szívesen száll vissza lelkem a kilenczszáz esztendő előtti