Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1892

23 es az általánosabb művelődés és politika nagy színpadára lépve, nagyratörő fejedelmek világtörténelmi hivatására előkészítették. Ez az azon idő, a melyben fényes istentisztelet templomokkal és képekkel az istenitésnek uj nemét hozta be. Szóval az általános újításnak oly korszaka, melyben azon ó-itáliai elemek a külföldi művelődéssel összeelegyedtek és a melyből azon (a történelemből jól ismeretes) római állam és a köztársaságnak római állam-vallása körűl-belül a 11. púin háborúig fejlődött. — Nagyon csodálatos ebben a tekintetben a három isten capitoliumi tiszteletének magalapitása. Ezek ugyan ily csoportosításban a Qu'rinal sabin lakóinak szintén ismerősei valának, de uralomra és királyi méltóságra való igényükkel és tiszteletüknek pompás berendezésével bizonyára ujitást képeztek. Ilyen Diananak tisztelete az Aventin hegyen és a latin Feriak alapítása vagy visszaállítása, mely kezdeményezések egyúttal arra is utaltak, hogy ezen fejedelmek hatalma és állama korántsem tartható tisztán rómainak, hanem inkább általában latinnak.— Még gazdagabb volt következményekben Rómára nézve a Cumaeből behozott síbyiliai mondásoknak és az ezekkel kapcsolatos uj papságnak megalakítása, mely ezen mondásoknak megfejtésére volt szánva és ezáltal egy lényegileg görög vagy apolllói mondakörben mozgott, lg}' tehát ezen első lépés természetes következménye volt, hogy a római vallásnak hova-tovább való elgörögösitésére vezetett. Ez az istentisztelet ujabb formáira nézve úgy, mint a görög istenek egyes különös tiszteletének behozatalára vonatkozott és lassan-lassan a teplomoknak és vallásos ünnepélyeknek szervezésénél is az étrusok régibb vallási emlékeit megsemmisítette. Ehhez járult a közművelődés czéljából mindig ujabb és ujabb görög istentiszteletnek behozatala, igy pl. Castoré, a görög Demeteré, a kereskedelem görög istené és pedig mindjárt a köztársaság első éveiben.—Tovább fejlődött ez a plebsnek a patríciusokkal való küzdelme alatt, mely harcz a római állam vallás történelmére nézve is jelentékeny nyomokat hagyott hátra. Míg az állam-valiást a Tarquiniusokig kizárólag a patríciusok ügyének tekintették, kik akkor maguk képezték az egész polgárságot, kiknek törvényszerűségük és nevelésük, rangosztályozásuk és jogosultságuk Numának vallásos törvényhozására vezethető vissza ; addig most a plebejusok alakjában egy nagyrészt világi és politikai alapon szervezett polgárság lépett fel velük szemben; úgy, hogy küzdelmük szükségkép nemcsak politikai, hanem vallasi jelleget is öltött. Oly küzdelem ez, melynél egyfelől a közművelődés, a politikai és kereskedelmi világforgalom uj irányelvei, másfelöl Nuira államszervezésének és a sabin őskornak theokratikus és patriarchalis szelleme harczol. Eleinte, mindjárt a Tarquiniusok elüzetése után, a régi állam és a régi államvallás látszik a patrícius nemességgel uj erőt meríteni, mert a főpapságnak egyházi és polgári ügyekben nagy fontosságú előjogai főkép ebben a korszakban látszanak kidomborodni. Lassanként azonban engedtek egymás után úgy polgári, mint vallási tekintetben ezen méltóságból. Azért nem csoda hogy ugyanabban a mértékben, a melyben az állam mindinkább elvilágosodott, a vallás, és papsága egyaránt mindinkább világiasabb jelleget öltött. Oly fejlemény ez,