Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1891

5 scarpe) mely mögött az őrség fedve volt és szabadon közlekedhettek, a Lipótbástya és a régi rés falára irányozták lövegeiket; továbbá a várbeli ütegeket is igyekeztek elnémítani. A háztetőket az őrség lebontotta; tehát csak a széna-készletet sikerült felgyujtaniok. Az épületek közül a Bakocs-kápolnának ártottak legtöbbet ; több lyukat lőttek rajta, födélzete pedig teljesen elpusztult. Minthogy az ellenség e 3 nap alatt már mind közelebb jutott az erődítésekhez, Strasser annak további közeledését kirohanással akarta megakadályozni. A fedett ut és a póstakapu erődítéseinek vonalát szép csendben 600 emberrel megerősítette, az ágyukat pedig kartácsokra töltette. Erre a kirohanásra rendelt 40 hajdú és 60 német muskétás aug. 2-án, esti 5 órakor kitört a kapun ; a muskétások a dunaparti s még török időkbeli többszögü azaz nagyobbik sarokbástyánál fedezetül hátra maradtak, míg a csekély számú hajdúk a Kis Duna mentében nagy zajjal és lármával rontottak a törökök futóárkaira. A nagy zaj- és váratlan támadástól megijedt törökök (vagy 600-an) eszeveszetten menekülni igyekeztek futóárkaikból. Utóbb azonban meggyőződvén a kirohant őrségbeliek csekély számáról — visszafordultak s a Szt.-Tamáshegy mögött állomásozó állandó fedezet támogatása mellett a város faláig üldöztek a hajdúkat. Itt azonban a falakról oly hatalmas kartács- és golyózáporral fogadták őket, hogy pusztán halottakban — legalább 200 embert vesztettek. Strasser szívesen felhasználta volna a magyarokat ily ismételt kirohanásokra ; Bottyán János azonban fellépésével megakadályozta embereinek ilyetén feláldozását. Aug. 3-án az ostromütegek ismét egész napon át szakadatlanul szórták lövegeiket az erődítésekre ; futóárkaikkal is már majd egészen a fedett utig (contrascarpe) jutottak, elannyira, hogy a futóárkokban levő ostromlók franczia, olasz stb. nyelvű társalgását az őrségbeliek is tisztán meghallhatták. Aug. 4-én az ostromlók a szigeten is állítottak fel egy ágyuüteget (5), s itt is futóárkokat hánytak. Ezentúl tehát a vízre néző oldaláról is lőtték a Vízivárost és megnehezítették a Párkányban fekvő őrséggel való összeköttetést. A párkányi erőd nagyobb számú támadó sereggel szemben úgysem volt volna megvédhető ; Strasser tehát a következő éjjelen az erődből vissza vonta az őrséget (egy hadnagy és 60 ember). A másnapon támadó törökök tehát elhagyatva találták az erősséget s meg sem szállották, habár ez által könnyű szerrel megakadályozhatták volna a várőrségnek Lothr. Károlylyal való összeköttetését. Aug. 4. és 5. éjjelén a tüzelés fokozódott; az őrségbeliek kézi gránátok levetése és meggyújtott bombák leguritásával igyekeztek (a magas fekvésű fedett út sáncza felől) meggátolni a törököket az árkok ásásában. Az ekkép szenvedett káraik miatt nem is sikerült 3 napon 'át tért foglalniok; habár karddal és furkós bottal hajtották embereiket a munkára. Aug. 5-én a Szt.-Györgyhegyen felállított új ágyutelep egyenesen a külső várkapu ellen kezdett.működni még pedig oly sikerrel, hogy annak felső részét egészen szétrombolta, a kettős kaput pedig a felvont hiddal együtt egé.szen szétforgácsolta, elannyira, hogy csak a kapuk közében torlaszképen elhelyezett kőtömegek szolgáltak további védelmül. A kapu bástya-tornya mögött