Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1891

6. levő kirohanó ajtót is úgy rommá lőtték, hogy teljesen hasznavehetlenné vált s a várfal más pontján kellett ily czélra szolgáló uj ajtót törniök. Az ostromlottak szerencséjére a törökök ügyetlenül jártak el a vár ostromában ; mert a várbeli erődítések első védelmi vonalául szolgáló czölöpzetct és a magasabtfan fekvő fedett ut (contrascarpe) sáncz-mellvédjét teljesen érintetlenül hagyták. Az ostrom bizonyára máskép végződött volna, ha első sorban ezekre irányozzák ágyuütegeiket ; mert ezek lövetése és szétrombolása esetében az őrségbelieknek nem volt volna továbbá is fedett utjok s a várral nehezen tarthatták volna fönt az összeköttetést. E helyett csak oda törekedtek, hogy a fedçtt ut sánczát valamikép légberöpitsék és az alsó-bástyán lévő várbeli ütegeket leszereljék. Aug. 6-án a hévviz malmoknál ismét két ágyuüteget (4—4 ágyúval) állítottak fel, melyekből oly erővel működtek a Víziváros két kisebb és nagyobb kisdunai sarokbástyája ellen, hogy a nagyobbik sarok-bástyán a védelmére rendelt őrség alig volt már képes helyt állani. A Lipót-bástya 6 nehéz ágyujából alig vala már egy is használható; a Viziyárosból a várba felvezető gyalog ut is annyira ki volt téve a törökök ágyutüzének, hogy uj közlekedési útvonalról kelle gondoskodniok, mely az ostromlók előtt ismeretlen volt, tehát a közlekedést sem akadályozhatták meg. Ekkor készülhetett az a másik macskaut, mely a Szt.-Györgymező felé fekvő kis körbástya falához vezetett. Aug. 7-én ismét egész napon át folyt az ágyúzás ; lövegeikkel ekkor főleg a vizivárosi nagyobbik többszögü sarok-bástyát és a póstakaput rombolták. Estére kelve 200 török a külső palánkon áttörve,— rohamot intézett a Víziváros ellen ; a hajdúk és muskétások azonban vitézül helyt állottak úgy, hogy a támadók nagy veszteséggel voltak kénytelenek visszavonulni. Aug. 8-án ismételték a támadást a nagyobbik sarok-bástya ellen, mely már nagyon meg volt rongálva. Çstenden a régi, külső várfal előtt álló palánkot két ízben is felgyújtották ; majd oly heves rohamot intéztek, hogy a hajdúk már-már ingadoztak és hátrálni kezdettek; Göttinger hadnagy buzdítására és német csapatának támogatása mellett azonban végre is visszaverték a támadókat. Eközben a bombavetést és a réslövés munkáját a vár falán is fokozott mértékben folytatták. E bombák egyike a Vizivárosban valami üregbe esett, melytől szétpattanásakor vagy 100 db. faszát szórt ki; az őrségbeliek e kaszákat karókra erősítve, — főleg a fedett ut sánczának védelmére használták föl. A folytonosan tartó erős ágyúzás következtében ismét 4 várbeli ágyú vált teljesen hasznavehetlenné ; a magas fekvésű fedett ut sánczával azonban a támadók sehogysem boldogultak. A leguritott töltött bombák s az utolsó éjjelen ledobott (1000) kézi gránát pusztító hatása következtében az ellenség végre a föhi alatt (három irányban) futó aknaszerü ut készítéséhez fogott. Aug. 9-én a várbeli felső kaput és a fal egy részét is teljesen lerombolták. Délután a Víziváros külső árkába (melyet a felégetett palánk fedezett) hatolt törökök elűzésére tettek kísérletet; mert ekkor már a sarok-bástya nagyobb