Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1890

5 könnyen felismerheti a föntebb érintett külömböző fejlődési fokozatokat s azok kölcsönös hatását. Hisz nemzetünk, mint a nyugati kulturvilág keletre eső első őrszeme — teljesen a nyugati eszmék hullámgyürüzetében élt ; tehát azok hatása alatt fejlődött, azoknak köszönheti jó részben emelkedését vagy hanyatlását is. A magyar nemzet a kimondhatatlan veszteségekkel járó török hódoltság és belháboruk végső szakában valósággal vérszegénynyé lett; ugy alkotmánya mint nemzetisége szempontjából is a XVII. század végén nagyon veszedelmes helyzetbe jutott. Bizonyos átmeneti időre volt tehát szüksége, hogy újra lélekzethez jusson. A XVIII. század ez átmenet időszakát jelzi ; jelentős szerepe van hazánk történetében, habár egészben véve csak szerény lépcsőül szolgál anyagi és különösen szellemi fejlődésünk további fokain. A nemzet mégis évtizedről-évtizedre mind miveltebb és erősebb, az ország népesebb és gazdagabbá leszen. Mint minden időszaknak, ugy egyébiránt e századnak is meg vannak a maga fény- és árnyoldalai. Bizonyos, hogy Magyarország e század folyamában sem felelt meg akár a politikai és vallásszabadság fogalmának, akár a nemzeti irányú mivelődés és állami önállóság reális követelményeinek. Nem felelhetett meg, mert hiányoztak a kellő alapfeltételek ; ennélfogva, ha méltányosak akarunk lenni, nem is mondhatunk túlszigoru Ítéletet e század általános fejlődésmenetét illetőleg. Kétségtelen, hogy csak a történelmi háttér kellő megvilágítása és tárgyilagos jellemzése alapján mondhatunk igazságos ítéletet és érthetjük meg igazán a XVIII. századbeli állapotokat. Csak a ható okok kapcsán magyarázhatjuk meg kellően a megyénk területén felmerülő jelenségeket is ; az alább közölt két egyházlátogatási jegyzőkönyvből kidomborodó mivelődéstörténeti képet is csak így foghatjuk fel helyesen. Másrészről pedig azt is bizvást elmondhatjuk, hogy csak a letűnt idők történelmi alapjáról ismerhetjük fel és tudjuk megbecsülni jelen haladásunk igazi értékét is. E sorokban tehát egyszerűen csak érthetővé akarjuk tenni a XVIII. század fejleményeit, midőn a történelem tanulságos lapjaira hivatkozva — hangsúlyozzuk, hogy a hatalom kíséretében — akár durvább, akár szelídebb alakban — de mindenütt ott jelentkezik a törekvés: lehetőleg elnyomni vagy legalább gyengíteni az eltérő véleménynyel vagy meggyőződéssel biró elemeket. Akár katholikus vagy protestáns, akár szabadkőműves vagy szabadelvű áramlat jut a hatalom birtokába, mindegyik érvényesíteni törekszik elveit, biztosítani és állandóvá igyekszik tenni saját uralmát. E tartós uralom feltételeinek megszerzése érdekében — több vagy kevesebb jogosultsággal — mindegyik csakis saját, a társadalom és a haza jólétével azonosított érdekeit tekinti irányadókul. Az ellenfél meggyőződése vagy joga, az igazi haladás és a társadalmi lét valódi érdekei — e törekvés mellett — sokszor a végzetes politikai áramlatnak, a kétes értékű koreszméknek és ezzel nem ritkán csak a hangzatos jelszavaknak esnek szomorú áldozatul. Ámde a mint a nagy természetnek, ugy az erkölcsi világrendnek is meg vannak a maga törvényei. A történelem kereke