Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1889

— 8 — latlan, tetterős emberszeretetté szilárdíthatta volna. Hiányzott ugyanis a teremtő és teremtmény fogalma, mely nemcsak a mindenség, hanem az emberiség egységét is közel hozza egymáshoz. A polytheismus kizár minden egyetemességet. A természetvallás lényegéhez pedig az tartozik, hogy a személyiséget nem engedi saját jogához jutni. Éppen azért nem is lehetett náluk szó az Isten szeretetéről az emberek iránt, mely kútforrása Isten és embertársaink iránti szeretetünknek is. V. ö. Lechler, I. r. 9—16. 1. Rabszolgaság a rómaiaknál. Az ókor a nemzetiségek elkülönítésével s a rendek merev szétválasztásával veszi kezdetét, míg eljut a különböző államok teljes egybeolvasztásához egy politikai egészbe s kiegyenlítéséhez a rendi különbségnek. Mindkettő egészen bevégződik a római császárságban, és pedig az egyesek egyenlővé tétele a politikai jog szempontjából nem csak külsőleg áll be, hanem ugyanazon folyamat megy végbe a családban is. V. ö. Marquardt, 136. 1. Hogy a rabszolgaság szükséges és törvényszerű, azt a rómaiak ép ugy osztották mint a görögök. Az előbbiek felhasználták a rabszolgát mint kamatozó tökét a ház szükségeinek és kényelmének elémozditására. Az iparvállalatoknál is, melyek a gazdasággal összefüggésben állottak, csaknem kizárólag rabszolgákat alkalmaztak. A földmivelés hanyatlása után igen gyakran rabszolgakba fektették tőkéjöket, a mennyiben azokat valamely technikai ügyességre taníttatván, őket másoknak kikölcsönözték, hogy így az idegenektől pénzt szerezhessenek. Ilyen rabszolgák voltak a gladiátorok, színészek, könyvmásolók, szatócsok,

1) a napszámosok nagy része, a tudósok, művészek, tanítók. így béreltek dajkát, szolganőt, tánczosnőket, gazdakat, kik mindenféle üzletet vezettek, milyenek voltak : a csapiárosság, bankárság, temetkezés, há^bérlés, gabonakereskedés, fogattartás, kalmárkodas, cziterások és hárfasok szerződtetése. Becker, Gallus, 116. 1. A rabszolgaságban egyike feküdt a leglényegesebb mozzanatoknak, melyek a római állam bukását siettették ; másrészt sokoldalú befolyást gyakorolt az az életmód megállapítására. A rabszolgaosztály növekedő szaporodása, mely a rómaiak előtt származás, vallásra és erkölcsre nézve idegen volt, a műveltségben pedig sokszor nagyon is felülmulta őket; a befolyás, melyet a rabszolgák s még inkább a felszabadultak a háztartásban, tudományokban és végre az államszolgálatban elnyertek; a munkásság, melyet ezek a köztársaság vége felé az ipar és kereskedelem terén kifejtettek : lényegesen arra szolgáltak, hogy az idegen miveltség legkülömbözőbb csiráit a római népbe ültessék, a rendek utolsó külömbségét a szabadok és rabszolgák között bizonyos fokig kiegyenlítsék, s a kezdetben a földmívelésre szorítkozott Rómát az ipar és kereskedés központjává tegyék. Ha ilyen szempontból te1) Institores, nam negotio gerendo instant.