Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1889

— 9 — kintjük a rabszolgákat, akkor egészen más világításban tűnnek fel előttünk, mint a minőben őket eddig láttuk. V. ö. Marqu. 136. 1. A rabszolgaság fogalma és neve. Rómában a nép részint liberi, részint servi nevet viselt. A kliensek csak félszabadok voltak. A liberi ismét kétfélék : ingenui és libertini. Inge7iui voltak a patricziusok és plebejusok, s a ki nem felszabadulás — manumissio —, hanem születés által — matre libéra — volt szabad. Tehát ingéniais az, ki szabadságra — libertás — és polgárjogra — civitas — született. V. ö. W. A. Becker, 2. r. 50—53. I. Rabszolga az, a ki jogosan — iure — egy másik hatalma és birtokában van.

1) A rabszolga neve, ellentétben a szabadéval Servus, mely a régiek szerint a servare igéből származik ;-) a szolgálati viszonyt tekintve famulus — famel-ból ; a tulajdonjog szempontjából mancipium ; a közéletben mint barátságos megszóllítás puer=por. Az egy házhoz vagy egy úrhoz tartozó rabszolgak összessége familia. Egyetlen rabszolga soha sem nevezhető familiának. V. ö. Pauly. Világtörténelmi tény az, hogy a római allam első századaiban csak kevés rabszolga volt ; tehát az ős idők egyszerűsége mit sem tudott a későbbi kor rabszolga-seregeiről. Minden kis gazda csak egyetlen rabszolgával rendelkezett, kik egyszerűen uram vagy szolgám névvel szólíták egymást. Már maga e körülmény barátságos viszonyt hozott létre az urak és rabszolgak közt. Maguk a consulok is kimentek a mezőre — mint Cincinnatus — néhány szolgájukkal dolgozni. M. Curio a táborban csak két szolgaval járt ; M. Cato csak három szolgát vitt magával, midőn consul koraban Hispaniába indult ; Scipio Africanus Minor öt, Caesar Britanniában három rabszolgával rendelkezett. S valószínű, hogy e kevés közöl is csak egyet használtak személyi szolgálatra, s így származtak e nevek : Gaipor=Gai puer, Lucipor=Luci puer, Marcipor, Publipor, Quintipor stb. Ehhez járult a régi római egyszerű, mezei életmódja. Az ős római nép szabad, harczképes polgárságból allt. S mig a földmives maga vezette kis gazdaságat fiaival és szolgájával, a szolga a háztartáshoz tartozott, a családdal ugyanazon szobaban étkezhetett, habár nem az asztalnál, hanem egy padon — subsellium—. Plutarch említi,

3) hogy a rómaik Coriolán korában szolgáik iránt szelídek valanak, s mivel maguk is munkálkodtak és azokkal közösen étkeztek, bizalmasabb viszony fejlődött közöttük.

4) A jogviszony, mely szerint az ur korlátlan hatalommal rendelkezett rabszolgájával, ezen patriarchális szokás által nem volt érintve. V. ö. Lechler, 17—18. 1. Tehát a szolga régebben mint alsóbb rangú családtag tekintetett ; ') Dominium, potestas dominica. 2) Servi autem ex eo appellati sunt, quod imperatores captivos vendere ac per hoc servare, nec occidere soient. Theophil. I, 3, 3. mások szerint pedig a servus szó bilincsbe vert egyént, foglyot jelent. 3) Coriol. 4) r[leoonFoov £%ov

reç Tloôç avrovç xal ovríftéorsoov.