Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1889

— 7 — vissza, e fogadalmi utjának jeléül koszorút viselt. Legfontosabb volt azomban azon szokás, hogy a rabszolgák részt vehettek a házi áldozatokban, sőt a nemzeti istentiszteletnél megjelenhettek legalább mint passiv szemlélők. Mégis minden az ur szeszélyétől függött, még sem volt irigylendő ezek helyzete sem. Xenophon a rabszolgák szaporodását az állatokéval egyenrangúnak tartja.

1} Aeschylus szerint a rabszolgaknak nincsenek isteneik. Platon azt javasolja, hogy a szolgákat nem kell inteni, mint a szabad embereket, hanem mindig büntetni.

2) A büntetések pedig a görögöknél majd kivétel nélkül testi fenyítékben állottak. Természetes, hogy az ilyen eljárás az uralkodó osztály erkölcsi érzetét csak lealacsonyíthatta. Platon, daczára annak, hogy eszményi államot állít fel, határozottan kijelenti, hogy államában rabszolgáknak is kell lenni, csak azt az egyet köti ki, hogy hellének ne lehessenek azokká. Birákat és orvosokat nélkülözhet az ö állama, de rabszolgákat nem.

3) Aristoteles szerint az állam családokból, a család szabadok és rabszolgákból áll. Vannak nemcsak élettelen, hanem élő eszközök is, és ezek a rabszolgák.

4) Szerinte tehát a rabszolgaság a természeten alapul. Vannak született urak és született rabszolgák, a kik ugy viszonyulnak egymáshoz, mint a test lélekhez. Az utóbbiak a barbárok, az előbbiek a hellének ; azért tehát barbar és rabszolga egy s ugyanaz. Sajátszerű nézet nála az is, hogy a ki nem érdemli meg a rabszolga-sorsot, az semmi körülmény közt sem lesz azzá. A rabszolgaságot és szabadságot illetőleg némileg rokon ez a keresztény felfogással, mely azonnal szembe tűnik, ha szemügyre vesszük a keresztény nézet alapját az emberi nem egységéről, a megváltásról Krisztus által, a megváltottak rendeltetéséről az örök életre. Lényegében azomban igazán pogány felfogás, mert nem más az, mint természetvallás, mely szerint bizonyos kezdetleges természeti hajlamnál fogva az egyik a valódi nemes emberségre, a másik rabszolgaságra van elitélve. Mi más ez, mint a rosszul felfogott praedestinatio ? mint félreismerése a személyiségnek, az egyéninek? Roppant ellenmondásba keveredik a hires stagirita akkor is, midőn arról van szó : van-e a rabszolgának erénye. Szerinte van ugyan, de az csak a minimum. Azért követeli, hogy ezt az ur tartozik szolgájában növelni. Ez által önként ledől azon választófal, melyet az ur és szolga között emelt; mert másutt meg azt mondja,

5) hogy minden szolgának szeme előtt kell lebegni a szabadságnak, mint a jó magaviselet jutalmának. Ugyanis a ki a természettől rabszolgának van teremtve, az nem bocsátható szabadon ; a ki nem rabszolga, az nem tartható rabszolgaságban. Továbbá szerinte nem lehet szeretet az ur és szolga közt, csak a mennyiben az is ember. A hellén vallás nem volt alkalmas arra, hogy az öntudatot részrehajJ) Oecon. 13, 9. 2) De legib. VI. 777 s köv. 3) De Rep. III. -105 ; V. 469 stb. *) Polit. I. 3, 1253 stb. Becker. 5) Polit. VH. 10. stb.