Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1889

— 6 — mindezen nézetek megfelelnek a történelmi folyamatnak, akkor a rabszolgaság úgy tűnik fel, mint eredménye és gyümölcse a legalávalóbb bűnnek, az önzésnek. Azonban valamint a rabszolgaság a bűn szülötte volt, úgy vált ugyancsak forrásává az a növekedő erkölcstelenségnek is. V. ö. Lechler 7.1. A rabszolgaság erkölcstelenítö hatása alatt nemcsak a rabszolgák jelleme, hanem uraiké is mindig mélyebb fokra szállt alá. Már az ókori görögök észlelték a rabszolgáknál e romboló hatást. Platón

1) azt állítja, hogy az eszes ember soha nem ajándékozza meg a rabszolgát bizalmával. A görög bölcsek egyetértenek abban, hogy a rabszolgák gondolkozásmódja nagyon köznapiás, minden becsületérzés hiányával van, nem ismer tiszta örömet, hanem csak durva és erkölcstelen gyönyörökben találja kedvét. De mindennek okát azon minden erkölcsi érzést megsemmisítő helyzetben kell keresnünk, melyben a rabszolgák századokon át sinlödtek. Mert a kinek nincsenek jogai, az nem is ismer semmi kötelességet. Mennél méltányosabb és erkölcsösebb a bánásmód valaki irányában, annál hamarább kifejlődik abban a hűség, kegyelet stb. érzete is. Görögország. A kölcsönös viszony ur és szolga között a görög népnél az ókorban patriarchálisabb volt, mint a későbbi századokban. Odysseus házánál sok száz rabszolga foglalkozott, kik közt a hűség és szeretet megható jelenségeivel találkozunk. De a rabszolgaság időjártával mindig mélyebbre sülyedt. Minthogy t. i. a helléneknél szabad cselédség nem létezett, csak szolgák és szolganők, kik a törvény értelmében a törvény ótalma alatt nem álltak : önként kifejlődött az ellenséges érzület uraik iránt. Az attikai jog szerint a rabszolga mint ilyen nem léphetett fel a törvény előtt vádlóként, csak mint feladó. Meg volt tiltva nekik résztvenni a testgyakorlásokban s általában kizárták őket mindazon helyekről, hol a szabad emberek szellemi és testi képzést nyerhettek s így számításukon kivül korlátot emeltek a szabadok és szolgák között. Mindazáltal volt a görög jognak egy lényeges előnye a római felett, s az : hogy, habár az ur teljes büntető hatalommal birt rabszolgája felett, de halálbüntetést csak itélethozás és jog szerint szabhatott reá. Ez egyike azon mozzanatoknak, mely által a rabszolgaság a görögöknél elviselhetőbbnek tűnik fel, mint a rómaiaknál. Mindenesetre az erkölcsöknek kellett ennyire enyhíteni a törvények szigorán. Azomban nem szabad figyelmen kivül hagynunk némely vallási felfogását sem a görögöknek. Ugyanis mennél inkább el voltak hagyatva a törvényhozás által, annál inkább oltalmukba vették őket az istenek, ha pl. a szolga nem tűrhette tovább ura kegyetlenségeit, akkor Athenben Thezeus templomába mint asylumba menekülhetett, a hol b^jjglentés után más egyén vehette öt meg. Nem részesülhetett testi fenyítékben azon szolga sem, a ki valamely jóshelyről térvén Leg. VI. p. 776.