Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1889

— 5 — ennek részint a rajzok, melyek az emlékköveken s épületeken ránk maradtak, hol a rabszolgák s rabnők majd világosabb majd sötétebb szinben ismerhetők fel ; másrészt az Írásbeli bizonyítékok, melyek beszélnek munkás, sőt szökött rabszolgákról. S valljon a zsidók helyzete az egyptomiaknál, kivált a végső időkben, mást volt-e, mint tényleges rabszolgaság? India. Indiában sem hiányoztak a rabszolgák, még pedig régi törvénykönyveik értelmében. A hinduk közt négy kaszt van : a braminoké, shatriáké, vasiáké és sudráké. A három első személyes szabadság által külömbözik a többitől. A sudrák nincsenek felszabadítva, és csupán maguk közt kötnek házasságot. A legnagyobb állás, melyre felvergődhetnek, az, hogy a három első kasztból valakinek szolgálatába állanak, mi által egy ujabb életben felsőbb kasztba remélnek juthatni, vagyis, hogy jobb állapotra születnek. Ez tehát nem egyéb rabszolgaságnál. De bírhatnak örökösödési joggal, nem képeznek sem tulajdont, sem áruczikket. A sudrák valószínűleg a tartománynak eredeti bennszülöttei, kiket a harczosok osztálya leigázott. Ide sorolhatjuk még a páriákat, kik minden osztálytól elkülönítve élnek. Ezek is valószínűleg legyőzött nép voltak, a hódítók gőgje által arra kényszerítve, hogy ártatlan utódaikkal együtt a gyalázat terhét viseljék. Régi és káros szokás az emberekben, hogy a lealázott fajt rosszabbnak tartjak. Azért kell e szerencsétleneknek mindennemű lealáztatást türniök. Tehát a teimeszeti tétlenség és megrögzött szokások következtében, minthogy ki vannak zárva még a nemzeti vallás közösségéből is, a páriák törzsénél megörökül a gyalázat és szolgaság. V. ö. Cantu. Minthogy semmi határozott tudomásunk sincs azon állapotról, melyben a rabszolgaság még teljesen ismeretlen volt, azért mindazon vélemények, melyek erre czéloznak, nem egyebek, mint merő gyanítások. Valószínű, hogy a rabszolgaság legelsőben is — mint később általában — háború által keletkezett, a mennyiben a legyőzöttnek meghagyták ugyan életét, de avval, mint bármely más zsákmánnyal, föltétlenül rendelkeztek. Erre látszik utalni a Homérosnal előforduló di«'ç=rabszolga, a d«/taw=le-meggyőzők szóból. Xenophon

1) azt mondja, hogy minden időben érvényes törvény az, mely szerént valamely elfoglalt város lakói testestől-mindenestől a győzőkéi lesznek. A spartai rabszolgák neve, a helotáké, valószínűleg a teljese fi leigázott ős bennlakókat jelenti. A homérosi költeményekben számtalan helyre akadunk, hol a hadi fogság van a rabszolgaság forrásaként megnevezve. A rabszolgakereskedés könnyen keletkezhetett a hadi foglyok túlnyomó száma miatt. Ugyanazon viszonyok hosszabb tartama mellett születés által szintén előállhatott a rabszolgaság. Végre az is gyanítható, hogy, ha valaki büntetésből került a rabszolgak közé valamely törvény erejénél fogva, az csak a régi szokások megvaltozasa következtében jöhetett létre. Ha elfogadjuk, hogy ') Cyropaedia VII, 5, 73.