Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1888

22 tenger a saját szinét elveszítve maga is a levegő fénylő kék színében mutatkozik. Talán legjobban megközelíti a görög jelző értelmét „a távol ködébe vész" mintájára szabott: a (messze) légbe vesző. (5, 281) kitétel. Egy másik jelző a nohóg — szürke, mely a habzó, tajtékzó hullámokkal boritott tengert jelöli. Ilyen a tenger szine, mikor a parton a hullám megtörik (I, 350), mikor a hajó átszeli (6, 272), vagy az evezők verdesik a tengert (4, 580). Ha a csak épen hogy valamit mozgó tengert megvilágítja a nap, az esti vagy hajnali pír : a gyengén hintázó hullámok csúcsai mintegy megaranyozottaknak látszanak, mig alsóbb rétegeik a bor tüzes, csillámló színében ragyognak. Ugyanez a színpompa látható akkor is, mikor a villám fénye világítja meg a hullámokat. A tengernek ezt a fényét, a mely a tüzes bor csillámlásához hasonlít, fejezi ki az otroi/z-csillámló, csillogó-jelző (V, 770 ; 2,420). Igen elágazók a nézetek a tenger egy másik jelzőjének, a Tiontpvneognak értelme felöl. A Tioorpvoeti' igét használja Homeros egyrészt a hullámzásnak, a hullámok felcsapódásának, felszökellésének kifejezésére (XIV, 16), másrészt a szív nyugtalanságának, hánykolódásának jelölésére (4, 427). A TloQfpv

peoç-jelzô sem fejez ki első sorban mást a tengerre való vonatkozásban, mint a felcsapódó, felszökellő hullámot (2, 427), a hánykolódó, (2, 427. V. ö. Petőfi. Ján. vit. Zokogott a tenger hánykódó hulláma-v.vucc TiootpvQcor) a hullámzó tengert (XVI, 391). A „9-ávaxog noorpioeog sem más, mint a rángatódzó, vonagló halál, vagy magyarosan : halálos, végső vonaglás" (V. 83) és a „cúua noçcpvQEOv

u megfelel a magyarban a „,felszókellő, kibuggyanó vér"-nek (XVII, 361). A színnek, különösen a „bibor

u színnek a Tioorfvoeog fogalmában — legalább Homerosnál — nincs semmi alapja. Legfeljebb másodsorban, a mennyiben t. i. a felszökellő hullámon a napfénye megtörik s a tenger nagy tömegével szemben az ilyen hullám fényesebbnek látszik, fejezhet ki a TlootpvQeog szint is, de nem a bibor szint, hanem : a világító, fehér, fényes szint. ^Tylaíva TiootpvQzcc (4, 115) és a rpaoog Tlonrpvoeov (VIII, 221) sem „bibor" ruhák tehát, hanem egyszerűen fehér vagy fényes ruhadarabok.

1) Többféleképen magyarázzák a tengernek ïoeidijç —jelzőjét is, mely szószerént: ibolyaszinüt jelentene. De minthogy az ibolyának van fehér-, kék- és pirosfajtája is, bajos megállapítani, hogy tehát melyikhez hasonlítják tulajdonképen az eposok a tenger szinét? Innen van, hogy némelyek sótétszinünek, mások épen ellenkezőleg fehérnek, habtól fehérlőnek forditjak az îoeiôijç-1. Ennek az utóbbi fölfogásnak a helyességét látszik bizonyítani az a körülmény, hogy mind a három helyen, a hol ez a jelző előfordul (XI, 298; 5, 56 ; 11, 107) mindig a íToVrog-sal, a mély és nyilt tengerrel van összeköttetésben és mindig a tengernek mozgásban lévő állapotat tételezi föl, a mikor tehát annak fölületét fehér hab borítja el. Neue Jahrb. für Philologie u, Paed. 1885. II. SI 1. és VII.. 475 1.