Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1888

23 A szinjelzök közé tartoznak még a (.léXaç, illetőleg uúXcciva (cpoíS.) és a xeXaitóv (xviicc) — fekete, sötét — jelzők is, melyek a hullamfodorzatnak (4,402), illetőleg a szelektől fölkorbácsolt hullámoknak (5, 353) szinét jelzik. A tenger nagy terjedelmét fejezik ki az : svovg — széles, cljlsíoizog és aJlsíQiov — határtalan, végtelen — és az evQvnooog — széles járatú, — mely utóbbi jelző különösen olyan vonatkozásokban fordul elő, mikor a végtelen tengeren a hajós eltéveszti az utat, vagy legalább a határtalan nagyság habozóvá teszi az irányválasztásban (4, 432 ; 12, 2; XV, 831). Hangfestő jelzők az : rj-/tjeaa(c — és a noXvrpXoiaßog — hangzó, zugó. Egyéb, könnyen érthető jelzők még a következők: lyßvoeig — halbandus, — zvuaípiov — hullámzó, — TloXvxXvarog — nagyon hullámzó, torlódó, — ueyc(xtjrr:ç — szörnyű, nagy gyomrú. A termékeny és kies földnek természetével ellentétes jelzőt láttak a régiek a tengernek caovyerog — terméketlen, kietlen, zord —- jelzőjében ; ujabban : folyton mozgó, nyugtalan értelmet tulajdonítanak neki (5, 139). Ugyancsak ujabb magyarázók, a kik a történet előtti mythologia szempontjából szeretik a hom. eposokat s ezeknek egyes kifejezéseit magyarázni, a tenger (aXç) d'ici jelzőjét is egészen eredeti jelentményében fogják fel s levegői, légies, fénylő jelentésben fordítják.

1) Tény azonban, hogy Homeros az említett jelzőt különösen akkor adja a tengernek, mikor emberei a félelmes tengerre szállva magukat a tenger isteneire bizzák (3, 153 ; 5, 261) és igy a tengert szentnek, isteninek nevezni mintegy az aggódó, hivő léleknek imájaként tekinthető. A tenger vizének sós voltát fejezi ki a aXfivoóq jelző (12, 236). Valamint pedig a só a rothadást megakadályozó természeténél fogva ugy szólván minden vallás szertartásában a lelki tisztulás jelképéül használtatott és használtatik jelenleg is : ugy a tenger sós vizében való mosdásnak is büntisztitó hatást tulajdonítanak a hom. eposok is. Igy az Apollon papján és igy magán az istenen elkövetett sértéstől, szentségtöréstől megfertőzött görögök Trója sikján a tenger vizében mosdottak meg és a mosadékot a tengerbe öntötték (I. 314). A tengerpart jelölésére használja a költő a Oíg és a Q^y/níp — szókat. Az első tulajdonképen a tengertől kihányt fövényhalmot jelenti, a melynek kövecses részét használták föl mosóhelyül is (6, 93) ; a çrjyfiip — jelentése első sorban : hullámtörés, hullámverödés ; minthogy pedig a hullámok a tengernek partjain törnek meg, innen a tengerpartnak — Q^'/fi

1' — elnevezése (4. 430). A tengeröblöt xóXjiog-nak nevezik az eposok s minthogy a veszélyes hullámverés, hullámtorlódás a partok mentében, az öblökben mutatkozik legszembetűnőbben : gyakran találkozunk a tenger-öbölnek: deiróg — félelmetes jelzőjével. ») N. Jahrb. f. Phil. u. Paed. 1887, X.