Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1885

6 Lehetetlen azonban, hogy a forma önnönmagától elváljék, ennek következ tében lehetetlen, hogy a forma megszűnjék létező lenni." Noha vigyáznunk kell, nehogy a forma substantialis-t a forma acciden talissal összekeverjük; mindamellett jó lesz a forma substantialis-ról szól< elvont tant a forma accidentalisnak közelfekvő ismeretével szemlélhetöv tenni, mert jelenetek által jutunk a dolog mivoltának ismeretére. Aquinó sz. Tamás hasonlata szerint oly viszonyban van a forma a létezéshez min a fény a világításhoz, vagy a világosság állapotjához. Amint a fénylő tes az által világit, mert a fény benne van; ugy az anyag is az által lesz va lóvá (anyaggá), mert a forma benne van. A fénylő test megszünhetik vilá gitani, mert elvesztheti világító erejét, a fényt azonban elolthatjuk ugyar de (világító természetétől) világosságától meg nem foszthatjuk. így tehá bármely test is megszünhetik létezni, mert az anyag, amiből áll, a formát mely neki létet ad, elveszítheti ; de a lény, mely tsak forma, épugy ner szünhetik meg létezni, mint a hogy a fény mint ilyen nem lehet sötét. D valaki azt az ellenvetést tehetné, nem alhatik-e ki a lélek szintúgy mint fény? Ez ellenvetés feladatunk második pontjához vezet. Eddig a lelket önmagában szemléltük és kimutattuk, hogy az mint szel lemi substantia a testek módjára nem mehet tönkre. De ha a testhez vab viszonyában szemlélhetjük a lelket, t. i. mint annak élet-formáját, ugy azoi kétség támadhat, váljon az emberi lélek épugy mint a természeti lényei élet-formái, azért, mert a testi Organismus felbomlik, szintén nem szünikmeg létezni. És eme kétely annyival inkább lép előtérbe, mert egyrészt a emberi lélek is természetes subjectumát a testben birja ; másrészt az egy szerűséget állítanunk kell a természeti létezők életprinczipiumairól is. E kétel; megoldása mindamellett nem nehéz, mig alaptétel gyanánt áll, hogy a ter mészetberr^van ugyan reális átalakulás, de nincs teremtés és megsemmisüléí Igaz, hogy a természeti erők folytán nem csupán a nemzés által, hanen minden reális változásban annyiban létrejő valami a semmiből, a mennyibei valami a mi nem volt, egy másiké« mint subjectumában jő létre anélkÜ hogy másból mint anyagából képeztetett volna, — de ha az igy származottnal magában való (önálló) léte nincs, hanem létezhetésére a subjectumra szorul a melyben lesz, ugy sem keletkezése nem teremtetés, sem enyészete nen megsemmisülés. Azért a természeti lények formái, habár nincsenek részek bői összetéve, a természet működése által keletkezhetnek és el is enyész hetnek. De ha bizonyos, hogy egy magában és önállóan fenálló lény a ter mészét ereje által semmiből létre nem jöhet és semmivé nem lehet ; ugy : »Manifestum est, quod id, quod secumdum se convenit alicui, est inseparabile ab ipse Esse aulem per se convenit formae, quae est actus. Unde matéria secundum hoc acquirit esse i: actu, quod acquirit formám, secundum hoc autem accidit in ea corruptio, quod separatur forma at ea. Impossibile est autem, quod forma separetur a se ipsi : unde impossibile est, quod forma sub sistens desinat esse.« S. Thora. S. p. i. q. 75. a. b.