Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1885
5 Továbbá valamely dolog csak ugy mehet tönkre, ha substantiája el)mboltatik. A fat megfoszthatjuk leveleitől és kérgétől, de mégis csak akor pusztul el az, ha substantiaja, mely előhozza a, levelet és kérget, tönkre legy. De a természet romboló ereje nem lehet hatartalan, mert különben legsemmisithetne valamit. És épen azt, mit elrombolni nem kepes, képzésinek első substratumául kell birnia, mert különben teremtő erővel birna. le ha valamely létezőben maga a substantia az első substratum, ugy ama •log nem lehet sem mulandó, sem előhozható. Ezen eset fordul elő a szelmnél. Mert ha volna benne oly substratum, mely nem volna egyszerislind lényege ; ugy az ehhez való viszonya csak olyan lehetne, mint az íyagi subjectumé. Aquinoi sz. Tamas is mondja: „Minden létezőben megvan a atentia és actus összeköttetése, az a mely az első potentia vagyis az első íbjectum helyét foglalja el, tönkre nem mehet : ennek következtében a >mlandó substantiakban sem mehet tönkre a matéria prima. De a szellemi ibstantiakban az a mely a prima potentia vagyis a subjectum helyét fogÍja el épen lényege azoknak. Tehát maga a substantia tönkre nem mehet, em is mehet tönkre semmi sem másként mint azaltal, hogy lényege (sub antiaja) megsemmisül, tehát minden szellemi létező megromolhatatlan. u l) A ellemben a forma sem része a lényegnek, hanem maga a lényeg ; és )ből is következik halhatatlansaga. Egyaltalaban a forma természetében jlik, ha nem is maganak a dolognak léte, de mindamellett a lét tőle választhatlan, nem mintha meg nem szűnhetnék, hanem mert essentiájat alojat) nem veszítheti el és nem vehet fel mast, mint ez az anyagnál rténik. Mert mivel épen a forma az, mely a létet meghatározza („Forma dat se rei u) ugy hogy minden dolog a forma altal az a mi; azért ellenkezik forma természetével, hogy az massa legyen. Sőt inkább valamely dolog ak ugy lesz mas dologgá, ho^y elveszti formaját. Valamely lény tehát, mely mmi más mint forma és ezért önmagában fenálió forma, lététől meg nem sztható, hacsak tökélyetesen meg nem semmisül. Mert ha formájának elsztésével megszűnnék létezni, ugy önmagát kellene elvesztenie, önmagától llene elválasztatnia. „Világos, úgymond aquinói sz. Tamás, hogy az ami miaga által tulajdona valaminek, elválaszthatatlan tőle. A lét pedig önmaga tal tulajdona a formának, mely nem más mint az actus. Tehát a matéria nak következtében szerzi a létet az actusban, hogy formát szerez, a megmlás pedig annak következtében áll be rajta, hogy a forma elválik tőle. *) »Ia quibuscumque est compositio potentiae et actus, id quod tenet locum primae potene sive prirui subjecti, est incorruptibile : unde etiam in substantiis corruptibilibus matéria prima incorruptibilis Sed in substantiis in'.ellectualibus id, quod tenet locum primae potentiae sen jjecti, est ipsa earum substantia. Igitur substantia ipsa e-t incorruptibilis. Nihil autem est corjtibile nisi per hoc, quod sua substantia corrumpitur. Igitur omnes int-llectuales naturae sunt •orruptibiles.« S. Thom. Cant. Gentes 1. 2. c. 55. u. 5.
