Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884

5 kezö jegyzetet találjuk: „Valamennyi ismeretes kódexben —az egy Zulichemius-féle kivételével az ódák után van ez a könyv ; a Zulichemius-félében pedig a Carmen saeculare után találjuk."

1) Előfordul azonkívül az epodon liber és a szatírák után is ; pedig már tartalmánál fogva is a II. könyv episztolái közé kellett volna sorozni. Ezt először Henricus Stephanus tette meg 1549-iki kiadásában, a melyben egyszersmind az Ars Poetica elnevezést is határozottan elveti. Utána most már többen hasonló módon vélekedtek : Heinsius Dániel (löio. és iőir. kiad.) Barth (1624.) Salmasius (1640.) Azonban Dacier András, a ki 1681-ben kiadott fordításával és az ehhez csatolt magyarázatokkal örökbecsű emléket szerzett magának az Ars Poetica-irodalomban, levélnek tartja ugyan, de azt állítja, hogy az A. P. cím is magától Horatiustól származik. Wieland (1782.) szintén levélnek tartja s azt mondja : „Ha ez azon cim helyett, mely Horatius kiadásaiban közönségesen állani szokott, azt viselte volna, a mely alatt mi adjuk itt elesett volna az egyetlen ok, a miért az a legtöbbek által hamis világban tekintetett."

2) Mindennek dacára az ujabb kiadások majdnem mind vagy egyedül az A. P. cimet, vagy pedig mindkettőt használják; jóllehet inkább csak a hagyományos elnevezés iránt való tekintetből, mert ma már alig van valaki a ki azt nem a Pisokhoz irt költői levélnek tartaná. Tisztazva levén tehát már a kérdés lényege, azt hisszük, mi sem követünk el hibát, ha annyi jeles kommentátort követve, néha a könnyebben kezelhető Ars Poetica elnevezést is használjuk. Minthogy pedig a költemény sokat fejtegetett céljára és tartalmára vonatkozólag sokat meg lehet fejteni e levélnek a Pisokhoz való viszonyából, nem lesz érdektelen az ő személyökkel is kissé közelebbről megismerkedni ; habár magában a levélben róluk alig fordul elő valami, a miből Horatiushoz, vagy pedig a levélhez való viszonyukra következtetést vonni lehetne.

3) Azonban a későbbi irók Piso személyiségéről több érdekes vonást jegyeztek fel ; csakhogy e tekintetben is nagyon eltérő véleményekre akadunk. Ezen korból három Pisót ismerünk, a kikhez Horatius levelét intézhette. Van Reenen

4) a „Piso atyá-"nak Cn. Pisot tartja, a kinek fiai Germanicus ismeretes gyilkosa és az ennek védelmezői közt (patroni) emiitett L. Piso voltak;

5) azonban nem tekintve azt, hogy azon időben, midőn Horatius e levelet irta, ez a Piso — t. i. a fiúk közül az idösebbik — már iuve*) „Omnes, quos novimus codices praeter Zulichemianum post carmimina hune librum exhibent ; in Zulichemiano post carmen saeculare legimus." Qu. Horatii Flacci opera. Ree. O. Keller et A. Holder Editio minor p. 232. 2) Horatius Levelei Wieland magyarázataival. Forditák Kis és Kazincv Pest 1833. 47°3) A levélnek a Pisokhoz való viszonyát határozottan mutatják a következő sorok : 5, 6, 24, 153) 235. 268, 272, 292, 366, 385, 426. 4) Ily cimü munkájában : Disputatio philologico-critica de Horatii epistola ad Pisones. Amsterodami 1806. c. III. Tacitus Annal. L. III. c. 11. Ámbár alaposan kételkedhetünk, vájjon a vádlott és a védelmező Piso testvérek voltak-e, minthogy e körülményt Tacitus bajosan hallgatta volna el.