Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884

11 az ókorból reánk maradt; s különösen kiemeli a mü szerkezetét, a melynek — ugy mond — egyes részei finom szalakkal vannak egymásba fűzve.

1) Ezekkel ellenkezőleg J. Caes. Scaliger ily keményen itéli : „Horatius artem quum inseripsit, ade sine ulla docet arte, ut satirae propius totum illud opus videatur. Ordinem neglexit Aristoteles, Horatius vitiavit."

2) Salmasius pedig igy szól : „Sic epistola Horatii ad Pisones de poetica perpetuum ordinem seriemquae nullám habet, sed ab uno praeeepto ad aliud transilit quamvis nulla sit materiae adfinitas ad sensum connectendum."

3) Dr. Boeckh Fr. szerint a mű ugyan világosan van irva, de a sorrend egészen elhibázott. Voltaire Ítélete szerint Boileau „L'art poetique"-je messze túlszárnyalja az A. P.-t; nemcsak kimerítőbben tárgyalja az a felvett anyagot, hanem különösen a szerkezetet illetőleg oly tökéletes, hogy vele Horatius müve nem is hasonlítható egybe. Mindez a helytelen felfogásból származott ; a tudós kommentátorok, a kik — úgymond Wieland — nagyon is tudósok voltak a jó Horatiusnak, a költészetről szóló rendszeres munkát keresvén e költeményben, a sikertelenséget végre is be kellett vallaniok, úgymint Doederleinnek, a ki azt mondja, hogy minden fáradsága kárba ment, midőn az egész költeménynek a részletekig menő szerves összefüggését kereste. Azért mondotta Goethe is : „Dieses problematische Werk wird dem einen anders vorkommen, als dem andern, und jedem alle zehn Jahre auch wieder anders." (3t. E. 263. 1.) Másutt meg igy szól: „Mi a legnagyobb tisztelettel csudáltuk e megbecsülhetetlen munka egyes aranymondatait ; de hogy mit csináljunk az egésszel, hogyan kell azt értenünk, azt legkevésbbé tudtuk. (21. 57.) Mások meg az egész költeményt csak egyes szabályokra vitték vissza: igy Fabricius 41 „praceepta catholica"-t talált benne, Bóuhier 30-at, L. Sahl 28-at, Doering pedig 22-öt. Azonban ugy látszik, legtöbben, midőn e mü szerkezetének taglalásába bocsátkoztak, elfeledték, hogy ez episztola. „Quod si reputassent — mondja Doering — nonnulli interprétés, non operám in huius carminis sententiis praeceptisque ad certum ordinem artificiose et severa grammaticorum subtilitate inter se conciliandis perdidissent." Nem szabad tehát a tudományos müvet megillető mértékhez szabnunk, mert hiába keresnénk középpontot, mely köré az egésznek tartalmát csoportosithatnók. Igy nem helyeselhetjük Morgensternnek (1801.) ezen állítását: „Primaria autem totius operis propositio, circa quam reliquae versentur, omnino illa statuenda erit : Mediocribus esse poetis Non homines, non di, non concessere columnae." Fordítását és magyarázatát ily cim alatt adta ki : Horazens Dichtkunst in neuentdeckter Ordnung : das vollkommenste Lehrgedicht des Alterthums ein Meisterstück der Nachanmungskunst und Kürze. 1797. *) Poetices Lib. VII. megj. 1561. s) Enchiridion Epicteti et Simplicii Lugd. Batav, 1640. p. 13.