Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1877

II temi ifjúság körében, fájdalom nem ritkán szinre jönnek? Mindehhez na gyon sok szó hozzá férne, ha értekezésünk szoros keretén tul akarnánk terjeszkedni. így azonban legyen elég az említett pontokat nagy kérdő jelek alá helyeznünk. Annyi bizonyos, hogy a fegyelem alatt felnevelt ifjúság az egyetemi szabadságot üdvösebben fogja felhasználni, mint az olyan, mely már előbb is túltette magát mindenen. * * * Mondottuk, hogy a nevelésben a fegyelemnek és oktatásnak együtt kell járni, és hogy e kettő egymást támogatja s kiegészíti. Az eddig tárgyaltakban főkép a magaviseleti, erkölcsi fegyelemről, az érzelmek fegyelméről szóltunk ; térjünk át most az előmeneteli, tanulmányi fegyelemre : az értelem fegyelmére. Az értelem fegyelme az előirt tananyagnak készséges és feltétlen felvétele által válik testté. A gyermeket tanítják járni a nélkül, hogy kérdezné vagy kérdezhetné : minek nekem a járás, mely mellett annyiszor elesem ? Hasonlóan áll a golog a tantárgyakkal is az iskolában. A növendéknek valamenynyit buzgalommal és szeretettel kell felkarolni

} és nem szabad kérdeznie: vájjon veszem-e hasznát később ennek vagy annak a tantárgynak?— Épen az oktatásnak ezen fegyelmi oldala az, melyet a gymnásium érvényesít. Meg nem engedhető tehát a válogatás a tantárgyakban. Nem szabad a növendéknek igy okoskodni: raz irás, olvasás, számolás, azután ujabb nyelvek, némi művészi jártasság — oly tárgyak, melyeket későbbi gyakorlati hasznuk miatt örömest tanulok". De a gymnásium oly tárgyakkal, sőt formákkal és rendszerekkel lép fel, mint főkövetelményekkel, melyeknél gyakran kérdezik: „vájjon mire való mindez a közéletben ?, minek a latin vagy épen a görög nyelv ?, minek a sok elmélet és miért oly kevés a gyakorlati ?, miért nem tanulnak inkább olyant, amit közvetetlenül a közéletben lehetne használni?" — A gymnásium ily kérdésekre nem hallgat, de nem is hallgathat; mert nem célja a szellemet elpárolgó ismeretekkel megtömni, hanem célja azt fegyelmezni, a gondolkodási és felfogási tehetséget szabályozott formákra húzni, melyek akkor is működjenek és helyesek maradjanak, ha a tanult tárgyak az emlékezetből már rég eltűntek. És ebben áll a gymnásiumi képzésnek oly csodás ereje, hogy az a növendéket nem csak az erkölcsben és magaviseletben, hanem a tanulás és gondolkodásban is szakadatlan fegyelem alatt tartja, mely meg marad még akkor is, hol a közéletben a fegyelmi kötelékek már rég megoldódtak. Alaptalanul kelnek ki tehát egyesek a gymnásium lelkét és életerejét képező tárgyak némelyike ellen, többi között az ó classicus nyelvek ellen. Ezeknek szépsége, haszna sőt szükségessége oly sokszor és meg-