Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1876

8 szerzett ismereteik utján felküzdhessék magukat anyagi jólétre, társadalmi állásra, befolyásra ? — Nem, bizonyára nem. íme, ez a holt számok élő tanúisága. Főgymnásiumunk ifjúsága tehát legalább is felerészben a mostoha anyagi viszonyokkal küzdő társadalmi osztályoknak képezi reményét; s e remények nem csupán az övék, de egyúttal városunké, megyénké, sőt a hazáé is. E remények felkarolásában, ápolásában a legnemesebb kötelesség fekszik, mely ha nincs is törvénycikkbe foglalva, de ott olvasható az minden kebelben, mely a közjólétért buzogni tud. Avagy lehetne-e egyikünk is közönbös az iránt, vájjon mily arányban járul városunk és megyénk a nemzet összes szellemi értékéhez? Kell, hogy mindegyikünk nemes ambitióját lássa kielégitve abban, ha körünk minél nagyobb részszel járul a haza szellemi tökéjéhez. S ez ambitiónak csirája a tanuló ifjúságban van letéve ; önmaga ellen vétene a nemzet, ha e csirákat könnyelműen elhanyagolná. S kié első sorban a jog, kié a nemes kötelesség a kecsegtető reményeket ápolni, a viszonyok által fejlődésük elé gördített akadályokat elhárítani, a tehetségnek tért nyitni. Bizonyára a közvetlen környezeté ; mert elsőben is ő ismerheti fel a zsenge képességet, ő Ítélheti meg a hozzá fűzhető remények értékét, ő ismerheti minden egyesnél a fejlődés akadályait, melyeket ha elhárít, és a bimbó virággá nyilik, ez első sorban is az ő diszét képezi, s ha gyümölcscsé érik, ezt elsőben is ö élvezi. Szerényebb társadalmi rétegeink tagadhatlanul sok tehetségnek ringatják bölcsőjét; a szülőben nem hiányzik a készség gyermeke kiképeztetéseért áldozni; a fiúban nem hiányzik a szorgalom, a hivatás a művelődés lépcsőjén fölfelé haladni; de vajmi sokszor hiányzik az anyagi képesség. Hányszor kényszeríti a sors mostohasága a szegény szülőt, hogy lemondjon gyermekéhez fűzött szép reményeiről, édes álmairól; hányszor kényszeríti a törekvő iíjút, hogy a kézi munkánál maradjon, holott benső hivatása a szellemi munkásság felé vonzotta öt. Mindezt természetesen csak azok látják egész jelentőségében, kiknek figyelme hivatásszerűen átöleli az ifjúság összes erkölcsi, szellemi világát, s e mellett ott látják a napi élet nehéz küzdel-