Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1875

23 Etele a csodakarddal csak ez után kíván nagy dolgokba kezdeni, a mint ezt ki is mondja a 12. ének legvégén: „Hunok! Isten kardját emelem rá fenjen, Mind a világvégig átala kimenjen Népünk birodalma, neve dicsősége!" A mi a cselekvény teljességét illeti, az sem eshetik kifogás alá jelen költeményben; megvan itt a kezdet, a közép és a vég; Budának sorsa befejezetten áll előttünk, az ö tragoédiája megindul, kifejtik ésbevég» dik úgy, hogy az önmaga által fölidézet végzett siralmas halálát vonja maga után. És az ö tragoédiája nemcsak az övé, de egyszersmind a tetteiben részes Gyögyvéré is, ki erkölcsileg semmisül meg férjének nyomorúlt halála által. Sőt Gyöngyvér bűnhődése nagyobb mint Budáé; mert azt a halál megszabadítja a fájdalmaktól, míg Gyögyvérben a fájdalmak oly magas fokra emelkednek, hogy dühöngő fúriaként átokban törnek kiajkai. De Etele testvérgyilkosságot követett el, s tette annál súlyosabb, mert Budát mint fegyvertelent és már futamodót hátulról gyilkolta meg! Hol itt tehát a költői elégtétel, a költői igazságszolgáltatás ? Ha jelen költemény nem volna összefüggésben egy nagyobb epopoeiával, méltán hozhatnók föl e vádat a költemény, illetőleg a költő ellen. Igy azonban ebben a költeményben csak Buda sorsáról van szó, az pedig beteljesedett. Egyébiránt költőnk kitűnő tapintattal már előre jelzi itt is, hogy Etele nem fogja elkerülni büntetését, bukását, sőt magával fogva vinni cépét is a bukás örvényébe. Mert Isten, ki látta Etele gyilkosságát igy szól, mig a „húnokért egy nagy könyü csordúla szeméből: „Isten alant földjén ö lehetett volna." „Jaj ! betelik — mondá — már ime betelnek Népe jövendői számlálva Ételnek." Es Isten ezen kijelentésének ismét van alapja; emlékezzünk csak vissza Etele álmára; mit mond ott az Isten, előbb, hogysem a csodakardot Etelének lehozza ? ott azt mondja : Etele győzött magán, haragján és Ármányon, méltó tehát, hogy a „nagy tettek" emberévé avassa; és úr lesz az egész földön, ha az egy hibáján, t. i. túlságos indulatán. íme ez a túlságos indulat hozza magával Etele bűnét, melyért bűnhődnie kell, a mint ezt maga az-Isten is kijelenti már itt ezen költeményben. Elvileg tehát Etele is bűnhődik, és igy a teljesség ezen tekintetben is megvan Arany müvében,