Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1859

6 szönetemet, söt fogadd általam a nemzetét; mert ha erre felhatalmazva nem vagyok is, s ezt hagyása nélkül tennem kevély merészség: félelem nélkül teszem a mit javallani fog bizonyosan. Te és Klauzál — legújabb iróink között. Ez véletek kevélykedik leginkább. Élj szerencsésen, s légy elhitetve, hogy fényed gyarapodásának mindég nagyon fogok örvendeni. Széphalom, sept. 15d. 1822. Pannonhegyén, sept. 26d. 1822. Kazinczy Ferencnek Guzmics Izidor tiszteletét, és szíves köszönetét. Egy kedves barátom látogatásából érkeztem meg a pusztáról, sept. 25. midőn épen a vacsoráhozüléskor vevém az Ujhelyröl hozzám inditott levelet. A külső felirás előre megmondhatta volna — Kazinczy vonásait régtől ismerem — mely drága kezek közül indult legyen; de nem tudom, a helyen lett íenakadás-e, vagy az, hogy Kazinczytól levelet várni még csak nem is bátorkodtam, akadályozta szemeimnek Ítéleteket. Bizonytalan nyitám tehát meg azt, és siettem az áláiráshoz, hol az Írónak nevét véltem lenni. Ez ugyan ott nem volt, de helyette állott Széphalom ; s lelkemet rendkívül elragadtatva érzém. Szivemnek szük volt, valót mondok, a különben tágas ebédlő, s magamat vissza kívántam oda, honnan csak most érkeztem, a határtalan pusztába. Attól tarték, hogy örömömmel nem bírhatván társaim előtt gyengeséget fogok elárulni. Szerencsémre korán megindult a beszéd a synodusról; s mivel egyki csak most érkezett meg Posonból, minden szemek és fülek rajta veszték magokat, s nékem időm volt össze szednem magamat, s a drága levelet csendesebb vérrel, de annál nagyobb gyönyörrel olvashatnom. — Kazinczy tehát, gyakran mondám magamban, s még most is mondom, Kazinczy méltatta az én csekélységemet figyelmére? — Ah nagy férfiú ? ha tudnád mi volt Kazinczy nekem régtől fogva ? Vágyaim teljesedve, s néhány keservim, melyek olykor ügyedért szorongattak, eléggé jutalmazva vannak leveled által; nem hogy megdicsértél, — bátor tőled dicsértetni nem hiú nyereség — hanem hogy iparkodásomat helyben hagyád. — Nem tudom szerencsésnek tartsam-e magamat , hogy példányimat három nagy férfiúban történt fellelnem, kiknek lelkeik úgy lebegnek felettem, mint a dicső nap lebeg az apró csemeték felett. Ha elgondolom, mennyire vagyok alattok, egészen elcsüggedek, kétségbesve hozzájok felemelkedhetnem valaha! Csak nagyra teremtett lelkek találhatják szerencsésen ideáljokat magas lelkekben; a középszerű vesztére választja azokat. De úgy tetszik — bocsáss meg gyermekes önhizelékenységemnek — az aeszthetikus magyar mester va lamennyire megismerte bennem az utánna nyavalgó tanítványt; kinek ha magában mosolyogja ütközéseit, dicséri azokat, hogy erét feszítve bátrabban keljen, s kettőzze szorgalmát. — Ha Herdert jól választám, örvendj: Herdert Kazinczy nélkül Guzmics alig fogta ismerni. Hogy reátok elöszer felpillantottam, úgy jártam, mint Astyanax, „ki dajkája felé rettegve vonult el, atyja sisakjának érc ragyogása előtt". így vonultam vissza én is Faludy és Kisfaludy felé. Azóta folyvást iparkodom Herder-