Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1859
7 rel gondolkodni, s Kazinczyval beszélni. Mennyire közelítettem hozzátok, nem tudom; azt tudom, hogy még igen messze állok; honnan tovább mernem bátorít, ösztönöz lelkemen leghatalmasb szavad. Élj még hoszszú időt köztünk, s utainkat egyengesd, s örvendj csuda munkásságodnak gyümölcsén. Engem pedig vegyen körül barátságos lelked azokkal együtt, kik a hazát nem szóval, hanem tettel szeretik. U. I. Horváth Endre hozzád szólló levelét már jó ideje, hogy postára én adtam, s Trattnerhez adresoltam. Vetted e? — Endre Kazinczynak valódi tisztelője. Széphalom, novemb. 11. 1822. Guzmics Izidornak Kazinczy Ferenc tiszteletét, baráti idvezletét. Szenteljük meg örömeinket — te, mivel levelemet vevéd, én, mivel magamat szeretettel látom elfogadva — annak végig tekintésével, hogy nyelvünk s literatúránk mint emelkedik, és hogy a szeretett nemzet mint akada végre azon útra, hol nem most még, hanem nem sokára bizonyosan, nagy fényben fog ragyogni, s elfeledteti szomszédainkkal azt a kevély beszédet, hogy bennünket nem ismernek. Mely szerencse, édes barátom, hogy Tudom. Gyűjteményünk van, hogy van Hébénk, Auróránk, és hogy a Marcibáni jutalmak osztogattatnak! Áldás érte Fejérnek, Trattnernek, Igaznak, a két Easfaludynak; áldás, szíves áldás Verseghynek ; mert hogy Marcibán ezt tevé, én Verseghynek köszönöm. Félre azzal a gyalázatos, azzal a balgatag gyanúval, hogy én vagy irigységből, vagy gyűlölségből, az érdemet érdemnek nem vallom, és a mit köszönni illik, forró köszönettel nem veszem. Nem ismeri az az én lánglelkemet, a ki engem így ismér. Ellenkezni, a vélekedésben különbözni, szabad: de az ügy híve szereti az ügy hívét, és az ügynek nyújtott szolgálatot dicsőségnek tekinti. Közöttünk egy sem bíra meg mindent, s a legutolsó sincs érdem nélkül; s a legutolsó nem ritkán nyujta már olyat, amit a legelső is irigyelhet. Hébe, Igaz barátságából, ki hozzám atyja által is, iskola társam által, szorosan vagyon csatolva, előttem áll; nem még az ez idei Auróra. Tekintsük tehát ezt. — Mely szép a könyv külsője ! mely szép a Hébe, a Zács Klára, s a Zemplényi Emlék rege! és a Dévai váré! Mely becses dolog, hogy Igaz tavai és most, némely nagyjainknak köztiszteletül tevé-ki írásaikat! Bár hamar vehetnénk a Széchényiét, Festetiesét, Marcibánét. — A poétái mívek közt nékem a Szent-Miklósy gyönyörű dala — lap 152. — tetszik leginkább, s a Vitkovics — 1. 286., — s a Szent-Miklósy és Ponori Sonettje — 1. 248 és 61. — Szép, s igen szép az is, amely 1. 43. áll. Rákosi és Döbrentei — 1. 62. és 288. — csudálást érdemlenek; örvendő irigységgel nézem az ö fényeket, a tavalyi Aurorában a Szép Linka éneklőjéét; s mint igér a Székelyek éneklője a jövendőre ? Gróf Dezsőffi Józseffel s 14 esztendős Aurél fijával össze akadék minap Patakon; kiszállánk szekereinkből, s én a görögül folyvást olvasó, Homérnak három első könyveit megtanult Aurélnak olvasám fel e sort:
