Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1859

5 sokáig vala leghűbb társam! Ha az időt, melyet a szótár ide s odaforgatására vesztegetek, komoly tanulásra szánom vala ! . . Fordításaim ez időben 1807. a későbbek 1811. Anakreonból, elvesztek. Ez idő óta félre volt téve a hellen nyelv, kivéve az átfutást a nyelvtanon a Theologiának második osztályában. 180

7/s olvastam Himfit és a Regéket és németül Lafontaine románjait olvasva tanultam: ezeknek olvasása ugy tetszik kharakteremre nagy befolyással vala ; a képzelgés, mely gyermekkori magányomban, segítve az olvasás által, fejlett ki s hatalmasan kapott meg, és érzelgés bensőmnek fő vonalai lettenek • szerencsém itt az lehete, hogy társas lenni szerettem, s külvigalmakban örömest részt vettem s a dicsvágy becsületszomj munkásságomat sarkantyuzá. Mindent megtanultam mit az iskola előmbe adott, de száraznak találtam mindent, s nagy kedvet a philoszophiai tanulmányok egyike sem ébreszte bennem maga iránt Az 1811-ik eszt. a szerzetnek kedvezőleg köszönte be, — felsőbb helyről meghagyatott a szerzet kormányának, hogy jelesb ifjakat küldjön a pesti és bécsi egyetemhez. Nekem a gondviseléstől Pest juta. Ezért sok hálával tartozom Istenemnek, nem csak elmém, de, s ezért leginkább kliarakterem szilárdításáért. S ezt közvetlenül Isten után, neked egyetlen dicső férfiú! neked köszönhetem Tumpacher József! oh hogy a nagy férfiút nem tudja remegő kezem méltólag rajzolni! örömestebb adnám én öt emlékül az utókornak mint magamat. Pestnek köszönhetem azt is, hogy Herdert olvashatám, kinek fönlebegö, a nagy egyetemet átölelő szelleme után oly élénken, annyira feledve magamat s ösztönszerűleg kapkodtam, miként gyermek az előtte repkedő lepke után. A klaszszika literatúra iránti szerelmet ez gyújtá föl leghatalmasabban. De egy más olvasás, melyet már előbb kezdék és szenvedélylyel folytatók keveré magát közbe, s ez Lafontaine románjai valának; melyek közül egyet: „Der Sonderling" egészen leis fordítók; s Pestről búcsúzván majd iskolatársomnak és barátomnak Farkas Józsefnek, utóbb pécsi kanonoknak barátságos kérelmére átengedtem. — A magyar literatúra itt kezdett kedvencem lenni, miután olvastam Révayt, olvastam Kazinczyt, Berzsenyit és Daykát, kik előtt homályba borultak az előbb olvasottak. Kazinczy nyítá meg és mindinkább deríté a magyar literatúra egét és kik utánna eredtek. Mit olvasása óta forrón óhajték, de magam kezdeni félénk valék, hogy Kazinczyval levelezési közösülésbe jöjjek az 1822. sept. hónapban theol. profeszszorságom 7-ik, magyar irói pályám 5-ik, esztendejében, életemnek pedig 35-ikében megtörtént. Itt van igen rövid első levele hazánk akkor egyetlen szép emberének". Guzmics Izidornak Kazinczy Ferenc tiszteletét, baráti idvezletét. Mely lelkes, és mely lelkesen, mely szépen dolgozott értekezéssel ajándékozád meg a Tudm. Gyüjtem. olvasójit! s mint dicsöitéd meg nyelvünket az elmélök' (Denker) pályáján, hol új fényben ragyogsz, mint példányod, a nagy Herder, ki a legkopárabb mezőket is gyönyörű virágokkal hintette el. Örvendek, hogy elhunytom előtt fényedet láthatám, s hozzá vethetek, mit fogsz nekünk ezután adni. Fogadd el ezért kö-