Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1859

15 mi különben is természetes dolog, hogy az eredeti rövidséggel veszett az eredeti csín is. Nem szeretem, ha remek munkához nem remek kezek nyúlnak. Már gyermek koromban tudtam boszonkodni, ha ki fordítását legalább is annyi sorral végezni nem tudta, mennyiből az eredeti állott: mindannyiszor pirultam nyelvünk miatt; nem érvén akkor még feleszemmel, hogy a hibának nem épen a nyelvben kell lenni, lehet az a fordítóban is; s hogy a nyelvet egy ember nyelvéből Ítélni nem kell ott, hol fogyatkozásról van szó. Ha előszavadból, s eddig ismert munkáidból szabad ítélnem, nem csak reméllem, de bizonyosan is tudom, hogy a te Szallusztod hosszabb az eredetinél nem lesz, s csinatlanabb bizonyosan nem. — A két római klaszszikusznak irói kharakterisztikájokat mely röviden, s mely teljesen, mely szépen adtad! Arról lett szó, ha az ítélet magadé-e ? Többek előtt olvasámfel. Egy, kiről fel nem tenném,

/ mindjárt a hasonlításnak elején arra emlékezett, hogy ezt már olvasta. „így nem, mondám, így bizonyosan nem, különben az ítéletben két tiszta fejű férfiú miért ne jöhetne össze ?" Ment, s Szallusztját hozta el; s felveté Szallusztnak Cicero ellen, s viszontag tulajdonított képes mocskolódásaikat. S kacagtunk. — De te miféle segéd munkát vársz'? s mi végből ? Megbocsáss, nem értlek; azért ha értnem kell, írd meg világosban. En édes barátom, Theokrithez már megkészítettem az előbeszédet, közlöttem is Horváth és Thaisz Endrékkel, különösen proszodiám miatt. Te vele bizonyosan megfogsz elégedni, s neked elég annyit mondanom, hogy annyi szabadsággal éltem, mennyit a vájt fülek engednek; nem akarván a mindent latszámra adó s vevő grammatikusoknak a gondolatot feláldozni. Miért is ne élhetne a poéta szabadsággal ott, hol a beszéllök, hol az irók különböznek ? Lassú Istvánt szeretném ismerni. — Mikor, teljesedik forró kívánságunk? Mikor, mikor fogjuk ölelhetni egymást? Élj addig boldogul! Februarius 26-án 1824. Guzmicsnak, a Szeretettnek, Kazinczy Ferenc baráti szíves tiszteletét. Subit ira jacentem ulcisci pátriám ! — Emelkedjünk édes barátom, kiki a mint tőle kitelik, s adjunk fényt a szeretett szerencsétlen anyának ! Lássa kiki, mit tehet. Mások is hátul állottak, s elöl mentek. Nem ada-e Isten a magyarnak tüzet és szép nyelvet ? s nem rajtunk áll-e tehát, hogy előmehessünk, s előmenjünk, csak akarjunk s a dolgot jól fogjuk ? En Szallusztomban akarom kifejteni minden erőmet. Meglásd, az sokaknak nem fogja megnyerni javalását. Maga az engem szerető Döbrentei is inte minap, hogy nem jó amit csinálok. Hallgassuk ki, mit mond jótakaró barátunk, de akkor asztán kövessük magunkat, és ne mást. Mi volt volna bár miből, ha kiki mást követett volna nem magát ? Ma vivék Kassára nyomtatni élőbeszédemet, és a Ciceró Catilina ellen mondott első beszédének elejét. Azt szét fogom küldeni, s te is veszed, Szallusztot kevés ismeri, s maga Döbrentei is nem látszik ismerni; onnan gáncsa. Okaimat hoszasan leled előadva nyomtatásomban, s azt a keveset Ciceróból azért vetém az előbe-