Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1857

19 pensis — a pofalep -— phacochoerus — a vájláb — orycteropus — a sakál, hiénák, és oroszlán. Madarak közöl a kis cserke — indicatör Sparmanni — erdőkben a vadméhrajokat üldözi, melyek fulánkja ellen rendkívüli vastag bőre biztosítja, a marhaváj — buphaga — a marhák hátából a bögölypondrókat szedegeti. Békák közöl a köi*mös béka — dactylethra — szerepel. Amerika általjában, s igy éjszaki szárazföldje is inkább állatok mint emberek birtoka. Van 49 emlösneme, 7 sajátlagos, 197 emlösfaja, s közülök 127 kizárólag sajátja. Állattani tekintetben három tájra válik, a prki vagy éjszaki, a mérsékelt vagy közép, és a déli vagy forróövi tájra. Állatnépe az óvilágé szerint osztályozható. A sarki vagy éjszaki táj a Györgyszigetektől a bentartományok mezöségeig terjed, melyen a sarki állatnép üté fel tanyáját, az itt elhelyezkedő állatfajok az óvilágéival azonosak, melyeknek átszármazhatási közlönyül az óvilágból az újba, és viszont a végtelen jéglapok látszanak szolgálni, azért az újvilág nem képes valamely jellemzőbb fajt e táján fölmutatni, melyet az óvilág sarki tájával közösen nem birna. Itt jeges medvék, rókák, farkasok, iram gímek, pézsmás tulkok, gímek, jávor gímek, nyúlak, vidrák, amerikai medvék, szagos görények — mfephitis putorius — evetek, hegyi kecskék —r capra americana — hódak s a t. tartózkodnak. Madarak között a vízi- és mocsármadarak túlnyomók, és csak befelé délnek nagyobb síkokon jelenkeznek számas ludés galambfajak, éneklök pedig csak erdőket népesítnek. A mérsékelt vagy középtáj Canadát magában foglalván a mexikói öbölyre dül, mely Ejszakamerika legszebb, legvirágzóbb, s legegészségesebb területe, de állattani határazott jellege még sincs, mivel a határos sarki részekkel csaknem minden emlösfaja közös, e táj a legnemesebb szőrmefajokat növeli, melyek között jellemzőbbek a hód — castor canadensis — Labradorban, éjszaki Canadában, s a Hudzonöböl parti tartományiban, a patkány hód — fiber zibethicus — a mosó talpály — procion lotor — a baribál — ursus ferox — a sárga falók — gulo luscus — az ugató farkas — canis latrans — a borz és hiúz, különféle evet-, menyét-, nyest-, nyúlés rókafajok értékes geleznáikkal jutalmazzák a vadászt, mily tetemes számúak e táján a szőrmefajok onnan derül ki legjobban, hogy csak maga a londoni vadásztársulat két millió pengő forint értékű szőrmét bocsát évenkint áruba. Egyéb jellemzöfajok még: a pezsmás tulok — ovibos moschatus — az emerikai bölény — bos bison — Amerika legnagyobb állatja Mellville s más nagyobb éjszaki szigeteken egész Hudzonöbölig terjed, a vad juh—ovis montana — sziklás hegyeken tartózkodik, a villás zerge — antilope furcifera — és a canadai gím — cervus strongyloceros — a mexikói öböl éjszaki határaig terjednek. Madarak osztályából a tölgyes és bükkös erdőket a fehér sas lakja, a pulyka — meleagris gallopavo — az egyesült államak területetét, Missouri és Missisippi parttartományait ameddig csak erdőség terjed mindenütt nagy mennyiségben birja, a szemcsés pulyka — meleagris ocellata Cuv. — hasonfajbeli nagyszerű ritka madár, szinpompára a pávával vetélkedik, azon egyetlen példány, melyet a londoni gyűjtemény bir, Hondurasból került Európába, a négy szárnyú gyepi fajd — tetrao cupido. L. — Koch legújabb tudósítása szerint Missouri állam rónáin százankint dürgik, és táplálkozik, a költöző hordály — ectopistes migratoria — Hudzonöböltöl a szabadállamok délhatáraig terülő rónákon 2*