Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1857

16 és denevérek — vespertilio — roppant serege az erdőket lakja, az indiai elefánt — elephas indicus — Ceylon déli csúcsától egész Himalaya tövéig, és az Ind partjain Hátsóindián keresztül terjed; az indiai orrszarvú — rhinoceros indicus — hona India, Bengália, Sziám, és Chochinchina, az indiai tapor — tapirus indicus — Szumatra erdeit bírja, a babiruszsza disznó — sus babirussa — India szigetein tanyáz, a javáni pézsmány — moschus javanicus — és a kérődzők között legkisebb törpe pézsmány — moschus pygmaeus — mindkettő ezen állatnép sajátos tüneménye, a púpos tulok — bos indicus — hona India, keleti Perzsia és Arábia, ezt állítja Cuvier a közönséges tulok valódi törzsapjának, e rendkívüli gazdag állatnép vérszomjas ura a bengáli tigris, mely pusztításait Előindiától nyugatra egész Mazanderan hegyes erdejeig és a kaspi tenger déli pártjáig, éjszakra Délsziberiáig, noha hömérséke Stockholm vagy Pétervárénál jóval hidegebb, keletre Chinaig s a mandzsui és koreai havasokig, délen ^Szumatra- és Jáváig emberek és állatok között korlátlanul gyakorolja. Asia forróövén van valódi hona a kakasnak — gallus — Temming házi kakasunk ösapjaúl az óriás kakast — gallus giganteus — a törzsök kakast — g. Bánkivá — és a farkatlan kakast — g. ecaudatus prirnus — tekinti, s valóban a törzsök kakas némely házifajtánkhoz annyira hasonló, hogy majdnem észrevétlenül lehetne kicserélnünk, a páva — pavo eristatus — mely a tisztások dús virányába vegyülve a szemnek meglepő tüneményt nyújt, Bengala erdeit csapatokkint lakja, Villiamson ezredes 1200 — 1500 látott az említett helyeken együtt Bengalában, a fácán — phasianus — a kaspi tenger környékén Kuina, Terek és Kuba folyóknál díszeleg, általjában ezen állattani tájra nézve a tyúkfélék számos fajai föltünőleg jellemzők, s tollaik ragyogó szinvegyülete nekik a szó szoros értelmében ásiai jelleget kölcsönöz, az édencek — paradisea — Ujguinea rengetegeit, az éti fecske — hirundo esculenta — Borneo, Szumatra és Jáva szikláit lakják, erélyesb ragadozó madarak aránylag gyengén képviselvék, de annál nagyobb számúak a dögkeselyek — neophron — melyekhez a marabu gólya — ciconia marabu — India, Jáva és Szumatra tisztelt madara csatlakozik, amazok a vidéket s folyókat, ez az utcákat, udvarokat s házokat a hulláktól tisztogatja; futók rendjét a sisakos szalagász — casuarius indicus — képviseli, hona Jáva, Ujguinea, és Szumatra, jellemző még a közönséges szarvály — buceros rhinoceros — a szumatrai lombos erdőkben. A hüllők osztálya nagyszerű vagy ártalmas fajokra nézve dúsan van képviselve, ugyanis meleg Asia több természetbúvár jegyzéke szerint közel 100 kigyó — közöttök 29 mérges — 15 tajkos — ugyanannyi béka — és varangy — 30 és néhány gyikfajt számlál, a jóslárok — python — a szemüveges bohóc — naja tripudians — sziklakígyó — bungarus — Indiában honosak, a lágy teknősbéka — trionyx — a Gangeszben, a gaviál — rhamphostoma — ugyan ott és más nagyobb folyók torkolatánál lappang, valódi gyikok — és gekkókhoz a benőtt fognak — acrodonta — közöl a kálót — calotes. Cuv. — a molukki szigeteken, a sárkány — draco.Lin. — Jávában a fákon, az igen ritka legyian — lacerta iguana — Indiában a sziklákon csatlakoznak. Békák között lombászok — hylida — gyakoriak. Rovarok osztálya meglepően gazdag. Héjancok közöl az iszapka — limulus polyphemus — Keletindia, különösen Jáva mocsáros partjaira, a földir — gecarcinus — árnyas erdőkbe vonulnak. Afrika 550,000 • mértföldjén mintegy 60 külön emlösnemet de