Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1857

17 csak 13 sajátlagosat számlál, ezek közöl is 4 hona kizárólag Madagaskár, fajok számát Minding 211 teszi, általjában nem igen gazdag és változatos állatnéppel dicsekszik, mit talán életemésztö sivatagainak róhatunk föl, mivel nedvesebb nyugati és déli vidékein az állatvilág pezsgőbb, elevenebb, változatosabb. Állattani táját képezik Sahara pusztája, melyet a közép- és vöröstenger szegélyzenek,, Nyugatafrika a forróövi környékkel, Délafrika Madagaskár szigetjével. Éjszak- és Délafrika állatjai, kivévén melyeket erőteljes mozgásmííszereik egyik helyről könnyen másikra segítenek igen hasonló, de azért mégsem azonos fajuak, továbbá Éjszakafrikában több oly faj honos, melyet Éuropa nélkülöz vagy már régen kiirtott, például az oroszlán; némely róka- kutya- és macskafajok pedig kizárólag sajátjai, mint p. a különös és még kévéssé ismert fennek — canis cerdo. Gmel — megalotis Iliig. — rókánk fajrokona, mely homokpusztákon él, és kisebb emlősök — és rovarokkal táplálkozik, ugyanitt van vándormadaraink nagy részének téli szállása. , Melegövi Afrika valamint természeti alkatására, úgy állatjaira nézve is Ásia forró tájaitól nagyon különbözik, állatnépe a Nil folyam partvidékein éjszakfelé terül el, melyek határain a földközivel egygyé olvadván, a két melegövi állatvilág vegyülete áll elé. Jellemző állatjai: a fekete utáncs — s. troglodytes — Angola, Guinea, Loango, és Congo erdeiben csoportosan él, a duzajku ebfej — cynoeephalus mormon — hona Guinea, a zöldes farkutáncs — cei-copithecus sabaeus — a vadon erdőket lakja, a félmajmok — prosimiaria — 17 jellegfaja a keleti részek és Madagaskár sajátjai. A végtelen puszták erdőpárkányzatát, s a bennök itt ott fölföltünedező gyepenyeket mintegy 30 különféle zergefaj népesíti, közöttök a gyönyörű termetű tejfehér zerge — antilope leucoryx — beláthatlan nyájakban barangol, Barrow és Lichtenstein hírneves utazók a Jóreményfoknál ily fajú zergéktől egész földterületet ellepetve látták, melyek számát az első 10—15000 teszi; a gnu zerge — antilope gnu — Délafrika sajátos szüleménye, a kétéltű vizló — hippopotamus amphibius — az ősvilág óriásteremtményinek élő maradványa Délafrika minden folyamait lakja, a nyakorjány — camelopardalis giraffa — kisebb csapatokban Középés Délafrikát, névszerint: Kordovánt, Abyssiniat, Darfur s a Jóreményfok sivatagait kedveli, a zobor — equus zebra — a Jóreményfoktól Abyssiniáig terjed, a csiklya ló — equus quagga — Délafrikában ménesenkint élődik. Ezen állatnép között az oroszlán m. — felis leo — a puszták királya uralg, mely a Jóreményfoknál épen úgy, mint Szenegál környékén s az éjszaki tartományok- s országokban honos, Numidiát már a rómaiak idejében rettegteté, innét szerzé jobbadán Róma a népünnepélyeken küzdésre alkalmazott oroszlánjait, melyek itt igen tetemes számmal tenyészhettek, mivel Plinius szerint Sulla 100, Pompejus 600, és Caesar 400 léptetett küzdhomokra, a párduc m. — felis pardus — a leopárd m. — felis leopardus — a szervál m. — felis serval — a gépard — f. cynailurus — felis iubata — Afrika különböző tájain vérengzenek. Madarak az emlősöknél kevesbé jellemzők, mivel alig találtatik faj, mely Europa vagy Ásia valamely vidékén szinte föllelhető nem volna, különösen az éjszaki parttáj hosszában egyetlen faj sincs, mely a középtenger partjain is nem laknék, Barbaria tavait a gémek, tőcsök— hypsibates —lángályok, darvak, ludak, rucák, gödények s a t. tömegesen lepik el; a ragadozók száma csekély, de 2