Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1857

15 Tatárhonnak Perzsia felé hajolt részein, s a kaspi tenger keleti partján helyez­kedék el. Jellemző állatok a vádló — dsiggetai — equus hemionus — Dau­ria és Mongolhon elhagyatott fönsikjain, Ónon és Argun folyók között, Góbi rengetegeiben, Tibet és India éjszakhatáraig elnyúló sikokon gyors csapatokban villámsebesen kalandoz, úgy, hogy a legserényebb mongol lovak sem érhetnek nyomába, s épen szilajsága védi a végenyészettöl; a bércló — equus onager — Perzsia és Tatárhon pusztáin tartozkodik, az egypupú teve — camelus dromedarius — Középásia pusztáin él, a két pupú t. — c. bactrianus — Ej szakindiáig nyomul, a szittya zerge — anti­lope saiga — a Kaspi tenger környékén honol, az argali juh — ovis am­inőn — kopár hegyeken Tatárországtól Indiáig, Chináig és a keleti ten­gerig húzódik, a tatárhoni tulok — bos poephagus. Smith. — egész Bhóta­nig barangol. Őrlők rendjéből az ugronc — dypus — és a földvájók egész serege a sóstenger környékén honolnak. Madarak osztályából e tájat felöt­löleg jellemzi a homoki tarujfajd (?) vagy kujakfajd (?) — syrrhaptes Pallasii. Temm. — valódi pusztai madár, tollai a fövény- és kiszáradt földszinéhez hasonlók, melyek ellenyei éles látását is gyakran kijátszák, ökölben végződő végig tollait lábai a teve patáira emlékeztetnek, melyet futásban fölülmúl, szárnytollai hosszuk, s gyors repülésre alkatvák; hogy az izzóhomokvidékeken vizet könnyebben lelhessen, e madár gyakran az elcsüggedt vándorok egyetlen vigasza és irányadója a vízmeddő rengetek­ben, s a szomjhalállal küzdőket arra látszik figyelmeztetni, hogy Az, a ki e madarat táplálja, s röptét az üde forráshoz vezényli, az emberekről sem felejtkezék meg; a sivatagi galamb — columba pterocles — szinte lakosa e tájnak, melyet a tigris bebarangol, s a közönséges gím és farkas sem mellőz. A földközi tájat keletnek éjszaki China állatnépe zárja be, melyhez már némely majmok például, az ékes farkagom — inuus speciosus — csat­lakoznak, de a gím és teve lelépnek. Ásia forróövi tája sokkal ismertebb, ide a szárazföld déli nyúlványai, Borneo, Jáva, Szumatra, rés Ujguineának nyugati részén elterülő szigetek tartoznak. Ezeken tenyész Asia melegövi állatnépe, mely két alcsoportozatra t. i. keletindiaira, és szundaszigeti- s malakkafélszigetire oszlik. Itt szület­nek a melegégalj jellemző állatjai a majmok, melyeknek 23 faja ismeretes, közülök a karcsú majmok — semnopithecus — a hulman majom — s. pru­inosus — és Dufreste franczia természetbúvár által Bengáliában fölfedezett entel majom — s. entellus — Indiában sajátlagosak, s a nép előtt oly tisz­teletben állnak, hogy a kerteket seregesen ellepvén, a gyümölcsöt háborit­lanul pusztítják, sőt a lakosok kunyhóiba tolakodva, étköket kezeikből boszulatlanul ragadják ki, a karnyúk — s. hylobates — Maiakkában és a molukkí szigeteken, az utáncsok — s. satirus — Malakka félszigeten, Szu­matra — és Borneoban, a rém rémke — lemur spectrum — a szökő bur­konc — galeopithecus — a molukki és szundaszigeteken, az evetnagysá­gu lassú rémke — lemur tardigradus — Ceylon szigetén, a famász — tupaja. Raff. — Jávában mindannyian a szigeti alcsoportozat jellegállatjai. Kisebb medveszerü ragadozókat képviselnek: a talpár —ailurus— Indiában, a talpacs — ictides — Bhótánban, a rövidfarku tobzóska — manis brachyu­ra — hona China, Bengala, Szumatra, Ceylon, és Formóza szigete, hol han­gyákban és termeszekben bő eledelt élvez, a szárnyancok — pteropus —

Next

/
Oldalképek
Tartalom