Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1857

10 gerek hal- s puhanyfajai csekély változatosságot árulnak el. A mérsékelt égalj alatt a fajok már számasabbak, de csak a forró égöv alatt fejti ki a természet egész pompáját. Az itt összehalmazott fajok változatos sokasága meglepő, elragadó! Nem különben létezik bizonyos kapocs a külön állattani tájak hömérséke s az állatszerv tökélye közt. A forróégalj tenyészti ama fajokat, melyek az állatvilágban legtöbb tehetséggel s ügyességgel birnak: ellenben a sarktájak állatainak a szervtökélyi sorakozásban csak alárendelt szerep jutott. Példát látunk erre az ó-és újvilág melegöve alatt tenyésző majmokban az emlősök közt; a kajdácsokban a madarak közt; a gyil- és tajkoncban a hüllők közt; a mezei bütkében — turtulu — a héjancok közt, melyek illető osztályaik legkitűnőbbjei, s mindnyájan a melegöv szülöttjei. A forróégalj hatása alatt fejtetik ki a varázs szinpompa az állatok mezén, itt fejlödnek az állati nagyság megdöbbentő példái, itt születnek a fajok csodaszerü alakjai. Végre az égalj csodás befolyását az állatfajok hasonszerüsitésére sem látszik elhanyagolni. Kinem kerülheti figyelmünket azon szembeszökő hasonság, mely az éjszaki és déli sarkkörök állatnépét jellemzi. Europa, Asia, és Éjszakamerika mérsékelt tájai ugyanazon állatjelleget tükrözik vissza. Mindkét szárazföldi melegövet hasonszerü fajok népesítik; nem állíthatjuk ugyan a fajokat, melyek különböző, de csaknem hasonhöfoku tájakon tenyésznek ugyanazonosoknak; de közel- vagy távolrokonokul, s egyik vagy másik jelleg képviselői gyanánt fölnem ismernünk alig lehet. India és Belafrika majmait Amerika forróégövén más majomfajok képviselik. Az óvilág oroszlánát, tigrisét, párducát az újban a puma- onka- s párducmacska nem kisebb hasonsággal, mint erélylyel helyetesíti. Europa, Asia, és Éjszakamerika erdői külön- de rokonfajú medvéket táplálnak. A sarkkörök közelében éjszakon ugy, mint délen, hason fókafajok hemzsegnek. Es hogy az alsó fokú állatokra nézve se hiányozzék példa: a folyami rák, mely Europa mérsékelt részein tenyész, Déloroszországban más, Ejszakamerikában kétmás az előbbiektől elütő, Chiliben negyedik, délen Ujhollandban ötödik, Magadaskárban hatodik, s a Jóreményfoknál hetedik faj által képviseltetik. A különböző tájak sajátlagos állatnépének összevetése még oly eredményt is mutat föl, melynek szülő okát az emberi ész kevesbé képes kipuhatolni, s ez a külön állatnép tökély fokozatára vonatkozik. Ha péklaul Asia, Afrika, Amerika és Australia állatjait fajonkint összehasonlítjuk, az újvilág állatnépének alantisága azonnal szembe ötlik. Hiába keressük itt az óvilág nagyszerű emlőseit, az utáncsok fajait; hanem föltaláljuk az őrlők és foghíjasok számos csoportjait, melyek az emlős-osztályban csak igen csekély szellemerővel birnak; lelünk fiahordókat, melyekre különben az emlősök alsóbb jellege van nyomva, és sem Európában, sem Asiában, sem Afrikában képviselőjök nem mutatkozik. Mi Austráliát illeti, ez az előbbinél még alantabb fajokat táplál, milyenek például az erszényes- és csőrösfajok. Rövid szemlénk, melyet az állatország földirati elterjedése fölett tartánk, s azon eredmények, melyekre, szemlélődésünk ösvényén jutánk nem kényelmes ugyan, de mégis járható utat törnek a különböző állattani tájak válhatáraihoz, s az ezek közt elhelyezkedő állatnép összeszerkesztéséhez. Ha egyes fajok elterjedését határkitüzési tekintetben veszszük szemügyre,