Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1853

5 a' háborúnak. Ennek alig szakadt vége tüstint a' sz. galleni apáttal vegyült háborűba, mellyre bizonyos hübérvita szolgált alkalmul, ennek azonban csakhamar végét szakasztotta, mert máshová kellett föfigyelmét fordítani, 's ez Basel város volt. A' föhiba abban rejlett, hogy Basel város a' Rudolf részen lévő patríciusok' felekezetét kebeléből elűzte. Ezt tűrni nem lehetett. Mivel pedig a' város tágítani nem akart, Rudolf, mind Baselt, mind annak püspökét háborúval támadta ineg. A' győzni szokott Rudolf itt is a' legpompásb harczibabért aratta, mert Hugót, Basel városa' polgármesterét elejtette, a' püspök pedig, noha sokáig hadakozott, inegis mindig szerencsétlenül ütközött hősünkkel. Végre is kénytelen volt 24 napos fegyvernyugvásért esdekleni. Rudolf diadalmas sergével még mindig a' város falai alatt állott. 1273-diki őszelő ZH-dike volt azon nap, mellyben Rudolf a' fegyvernyugvás' leforgását várta. Mig ezek történtek, az alatt Rudolf Frankfurtban Németország' királyául választatott meg. Németországban már rég fejetlenség harapódzott el mind jobbról mint balról. Eleve a' választók' egyik része ugyan Cornvallisi Richárdot, az angol király

1 fivérét, a' másika pedig X. Alfons-ot, spanyol királyt akarta megválasztani, de se egyik se a' másik nem vevé birtokába a' koronát, mert Richard, ki mégis megjelent Németországban, nemsokára meghalt, Alfons pedig nemis mutatta magát Némethonban. Most mivel a

1 pápa avval fenyegetődzött, hogy ö fog főt adni a

1 birodalomnak, a

1 választók: a' mainzi, kölni, trieri érsekek,'s a'rajnamelléki nádorgróf (a

1 brandenburgi tartománygróf, és a'szász herczeg hihetőleg csak a' koronázáson valának jelen) a

1 mainzi érsek' ajánlatára Habsburgí Rudolfot választották meg. Erről Lévi ily szavakkal teszen tanúsítást történelme II. részének 155-dik lapján: ,,Depuis la mort de Conrad IV. jusqu

1 a l

1 élection de Rodolphe, l

1 Allemagne fut livrée á un état d' anarchie qu'on a appelé le grand interregue. L^empereur Guillaume de Hollande, engagé dans de lonques querelles avecles états, mourut, dans une guerrecontre les Frisons, et le jeune Conradin, a qui le pape Innocent IV avait défendu de donner 1' empire sous peine d' excommunication, était allé lui-méme trouver la mort en Sicile. Les prétextats s' étaient partagés entre Richard de Cornouailles, freie du roi d

1 Angleterre, et Alphonse X, roi d

1 Espagne; mais ni P un, ni Pautre ne prit possession de la couronne, et Richard, qui parut seul en Allemagne, ne tarda pas a mourir. Ce fut un temps de guerres privées, de meurtres et de dissolution. Cependant le pape Grégoire X mena^ant de donner lui merne un chef a Pempire, les électeurs designérent un seigneur suisse de la maison de Hapsbourg, descendant d'Etichon I-er duc d'Alsace, souche commune des maisons de Hapsbourg et de Lorainne, ajourd

1 hui confondues. II se nommait Rodolphe, et eommenca cette famille d

1 Autriche, continuée jusqu' a Charles VII. (1740). Hohenzollern Frigyes, nürnbergi várgróf adta Rudolfnak tudtára, hogy Frankfurtban őszelő 30-án Németország királyává választatott. Mennyire meg volt hatva, mennyire elérzékenyülve a' szerény Rudolf, ki illyesmit soha még agyában sem forgatott, midőn a' magas követek a' választófejdelinek' fölhatalmazványát neki általnyújtották, 's egyszersmind kijelentették, hogy az atyátlan 's jogtekintéből a' legelhanyogoltabb állapotban sinlödö Németország atyjává választatott. A

1 rideg, törvénytelen kor'hosszú téli éjszakájára Rudolf királylyá választása által Németországnak egy kellemes, mindenkit örömmel álható ritka koránya kelt fel. Rodolphe avait un caractere ferme et une haute prudence pour tirer Pempire de l'état d'anarchie oű l'avait plongé le grand interrégne.