Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Terület - Esztergom főváros

196 Esztergom vármegye őstörténete. 200 Terület. Esztergom főváros. következő czíme van a Biliege és Vázsony birtokok adományozásáról szóló oklevélben : Venerabili viro Nicolao electo Strigoniensi, aulae nostrae Cancellario perpetuoque comite loci eiusdem ; mig Ladomér egy 1279-ben kelt oklevélben ekként nevezi magát: Lodomerius miseratione divina Archi-episcopus Strigoniensis locique eiusdem comes. (gr. Zichy Okmt. I. 32. 43.) Ez időtől kezdve 1848-ig, az esztergomi érsekek egyúttal a vármegye főispánjai voltak. Az árpádházi királyok uralkodása alatt, csupán egy ízben, Gergely érsekkel esett meg, hogy a király — az 1300. év elején, — megfosztotta őt a főispáni méltóságtól. Miként a királyi vármegye külső formái nem változtak, úgy az újonnan alakúit Esztergom vármegye területe is nagyjából megegyezett az egykori királyi uradalom területével. Csak némi változást találunk ; így éjszakon Farnadot 1283-ban Bars vármegyéhez számítják. Ellenben Kürt egy 1255. évi oklevél szerint Esztergom vármegyéhez tartozik, (Wenzel IX. 368. —Fejér IV. 2., 330.), úgyszintén Guta is, (Knauz i. m. II. 151), viszont Mócs (ma Dunamócs) 1274-ben Komárom vármegyéhez. Kelet felé Marótot (Pilismarót) 1291-ben még Esztergom vármegyéhez számították. Délre, illetve délkeletre Tardos, 1266-ban, (Wenzel VIII. 156.) Sártvány puszta (Anjouk. Okmt. I. 59.) jelenleg Komárom vármegyéhez tartozó helységeket akkor Esztergomhoz számították. Esztergom, az ország fővárosa, a prímási székhely, jelentékenyen fejlődött az Árpádok alatt. Szent István király olasz vendégeket telepített Esztergomba, a kik az alakuló város polgárságának zömét tették. Ezek a vendégek kereskedők, iparosok és mesteremberek voltak, a kik bejövetelük alkalmával szegény emberek lévén, védelemre szorúltak. Szent István készséggel fogadta őket védelmébe, de kikötötte, hogy állandóan Esztergomban kötelesek megmaradni. Szent István Székesfehérvárra tette ugyan székhelyét, de Esztergom azért megmaradt az ország fővárosának és kereskedelmi góczpontjának. Mint egy XII. századbeli franczia író említi, nagy vagyon halmozódott itt össze. Itt adtak egymásnak találkozót a velenczei és az orosz kereskedők, sőt az örmény kereskedők idővel külön gyarmatot alapítottak Esztergomban. Az olaszokon kívül, a franczia vendégek is külön városrészt foglaltak el. Az utóbbiak leginkább kereskedéssel foglalkoztak. Főkereskedelmi czikk a színes posztó, a selyem és a német vászon volt. Míg belföldről, élő vagy szárított halak, továbbá ökrök, sertések és juhok kerültek a piaczra. Esztergom a legrégibb erődítéseit kétségkívül olasz polgárainak köszönheti, a kik külön kiváltságos testületet alkottak (villa latinorum). Ezen kívül még németek is laktak a mai belváros területén, s külön hatóság alá tartoztak. E területet 1201-ben árok vette körül, a mint ez Imre király 1201. és 1202. évi okleveleiből is kiviláglik. Szent István, átadván palotáját az érseknek, új királyi palotát építtetett a várban. A magánosok palotái ellenben, az alsó, vagyis a mai ,,Víziváros"-ban emelkedtek. Az esztergomi káptalannak is volt háza a latin negyedben, melyet 1242-ben Ádám mester fűszerkereskedő vett bérbe. A vendégeken kívül, az esztergomi lakosság zömét a királyi udvarnokok és más szolgálmányosok alkották. Külön városrészük volt a kovácsoknak is, a kik az itteni pénzverdében dolgoztak. A Szent István után következő uralkodók közül leginkább Salamon és III. Béla tartották székhelyüket Esztergomban. III. Béla király alatt, 1188—1198 között, nagy tűzvész pusztított, melynek a székesegyház is áldozatául esett. III. Béla király a várat új jáépíttette, s abba helyezte királyi lakását, mely ha nem is volt oly nagyarányú, mint a párizsi Louvre, a király nagy gazdagsága megengedte, hogy oly fényűzéssel legyen berendezve, mint a melyet az akkori nyugateurópai fejedelmek kifejtettek. A királyi udvar, — az állandó udvartartás, — mindegyre több embert csábított Esztergomba ; a királyi kanczellária berendezése is rászoktatta az embereket, hogy a királyt székhelyén kell felkeresni. Imre király 1201-ben az esztergomi egyháznak teljhatalmú jogot adott az újonnan betelepülők részére, telkek kijelölésére. 1201—1202-ben pedig a Kis-Duna melletti vásárteret, az ott lakó vendégekkel egyetemben, a káptalannak adományozta. IV. Béla király pedig 1239-ben naponkénti vásár jogot adott a vámosnak. A tatárpusztítás után IV. Béla király 1249-ben Budára tette át székhelyét, mely alkalommal a királyi palotát az esztergomi érseknek engedte át. Az érsek