Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - 3. A VÁRMEGYE ÉS A VÁROS SZEREPE A NEMZETI TÖRTÉNELEMBEN AZ ÁRPÁDOK ALATT - Péter és Aba Sámuel - I. Endre
196 Esztergom vármegye őstörténete. 201 viszont az egész várteret, a Szent István első vértanúról nevezett kápolnává 1 együtt, az újonnan települőknek adta. Azonban a polgárok és az egyházi hatóságok között az egyes telkek beépítése miatt folytonos viszályok támadtak, — mire a király a polgároknak az alsó város téréin jelölt ki házhelyeket, míg a várat meghagyta az érsek birtokában. A tatárjárás után a vegyes lakosság összeolvad és egy városi hatóság (biró) alatt tömörül. (Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és a megye múltjából). Az érseki, vagy Víziváros IV. Béla király idejében alakul. IV. Béla megengedte Róbert érseknek, (1226—1238), hogy a várhegy tövében fakadó meleg forrás vizétől egész a Veprech nevű érseki toronyig terjedő váraljai területrészen tisztjeit és szolgáit letelepíthesse és ott szombatonként vásárt tarthasson. A Szenttamáshegy aljában feküdt Sember falu, mely a káptalan birtoka volt, s utóbb Szent-Tamásba olvadt. Egy útezából állott, melynek végében egykoron az Ágostonrendüek monostora (1262) és Szent Annáról czimzett temploma állott fenn. (Villányi Szaniszló i. m. 29. 1.). 1255-ben a várat, valamint a várost sánezokkal kerítették körül és tornyokkal erősítették meg. A tatárjárás után teljesen újraépült város magyar és német részre oszlott. Kiterjedése jóval nagyobb volt Esztergom város jelenlegi területénél; a Dorog helység felé nyúló, „Kőlábak" nevű szántóföldön levő romok sejteni engedik, hogv a város odáig terjedt. Délkeletre esett a várostól Kovácsi helység, melyet I. Károly király, a helység feletti bíráskodási joggal egyetemben, Esztergomnak adományozott. (Rupp Jakab : Magyarország Helyr. Tört. I. 1. 3—6. Pauler Gyula i. m. I. 75. 446—447.) 3. A VÁRMEGYE ÉS A VÁROS SZEREPE A NEMZETI TÖRTÉNELEMBEN AZ ÁRPÁDOK ALATT. A nemzeti királyság első évtizedében, ama nagy munka közepett, melylyel Szent István a keresztény állam alapjait rakta le, az esztergomi várnépek szinte állandóan fegyverben állottak. A határszéleken a magyarok és németek között szakadatlanúl folyt a harcz, a kisebb becsapások napirenden voltak mindkét részről. 1030 nyarán maga Konrád császár támadt István ellen. Míg hadaival a határszéli megyéket lepte el, addig a szövetségében álló csehek a Duna balpartján, egészen Esztergomig pusztítottak. Szent István király ekkor minden erejével a németek ellen fordúlt, minek következtében Konrád császár 1031-ben békét kötött. A vármegye területe azonban csak egy évtizedig élvezte a béke áldásait. István halála után Péter került a trónra, a kit az elégületlenek 1041-ben csakhamar elűztek s Aba Sámuelt kiáltották ki királynak. Az elűzött Péter király, a ki bajor földön talált menedéket, 1042 őszén német segélylyel Pozsonynál betört az országba s egészen a Garamig pusztított, de Aba Sámuel közeledtére csakhamar visszavonúlt. Az Aba Sámuel ellen támadt elégületlenség következtében III. Henrik 1043 nyarán ismételten betört az országba; fellépését ezúttal siker koronázta. A ménfői csata megtörte Aba Sámuel hatalmát, kinek halálával ismét Péter került a trónra. De Pétert az eddigi szerencsétlenségek nem tették bölcsebbé. Midőn 1045-ben felajánlotta Magyarországot III. Henriknek hűbérül, a nemzeti ellenhatás elemi erővel tört ki. Az elégületlenek Szár László fiait, Endrét és Leventét- hívták be az országba, a kiket a nép mindenfelé kitörő örömmel fogadott. A felkelés terjedésével Péter király a hozzácsatlakozó hadakkal Esztergom felett, a Nyitra és a Garam folyók között foglalt állást, s bír a felkelők már a táborába is belopóztak, nem mutatott félelmet, hanem átkelt a Dunán és Székesfehérvár felé igyekezett. A felkelők azonban, a kik már az egész Dunántúlt hatalmukba kerítették, csakhamar elvágták menekülő úlját. Magi Péteris Endre fogságába került, míg hadát teljesen szétszórták. A nemzeti visszahatás nyomán támadt pogány lázadás leverése után I. Endre királynak III. Henrikkel kellett megmérkőznie. III. Henrik 1051-ben újból betört az országba, ezúttal Székesfehérvár felé igyekezett, s egészen a Vértes hegyekig jutott, ott azonban az éhes és fáradt hadának vissza kellett fordulnia. Péter és Aba Sámuel. I. Endre.
