Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Zsigmond

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 316 Zsigmond király bőkezűen jutalmazta szolgálatait. Már 1397-ben elzálogosította neki Csabi, Battyán és Polgár falvakat, melyeket a lázadó nápolyipárti uraktól vett el, s 1398-ban új ado mányié velet állított ki számára. Még 1401-ben is az ő őrizetére volt bízva az esztergomi vár. (Zalai Okmt. II. 572.) Az idegenek dédelgetése, a koronajavak elprédálása azonban még azokat is az elégületlenek táborába hajtotta, a kik Zsigmond uralmának eddig főtámaszai voltak. 1401 elején az elégületlenek élére maga Kanizsai János érsek állott. Az elégületlen főurak, felhasználva a húsvét után tartani szokott országos tanácskozásokat, feltűnő nagy számban jelentek meg Budán, melyet fegyvereseikkel körülkerítvén, a királyt elfogták és Visegrádra szállították, az ország kormányát pedig a kebelükből alakított országos tanácsra bízták, melynek élére Bebek Detre nádor, Kanizsai János érsek és Szécsényi Frank országbíró kerültek. A tanács első üléseit Budán tartotta, majd Esztergomba tette át székhelyét. Zsigmond szerencséjére az urak között csakhamar szakadás állott be, mely körülmény megnyitotta előtte börtöne ajtait. Űjabb törvénytelenségek azonban rövid idő multán ismét felkeltették az elégületlenséget. Mialatt a Nápolyi László pártja 1403 elején a délvidéken heves csatákat vívott Zsigmond híveivel, azalatt a Kanizsai János érsek előlűlése alatt, Váradon egybegyűlt főpapok és főurak megfogadták, hogy Nápolyi Lászlót emelik a trónra. De Nápolyi László késedelmes eljárása ismét Zsigmondnak vált a javára. Zsigmond, értesülvén a mozgalomról, gyorsan véget vetett a morva őrgróf elleni hadviselésnek és Garai Miklóst küldte haza a lázadás elfojtására ; egyben szétmentek már rendeletei is, a melyekben a felkelők javainak elkobzásáról intézkedik. E rendeletekben Kanizsai Jánosról, mint volt esztergomi érsekről emlékezik meg, (gr. Teleki Okit. I. 29.), jeléül annak, hogy mélyen éreztette haragját az ország prímásával. Első hevében Zsigmond csakugyan megfosztotta az érseket Esztergomtól s azt, valamint Verebélyt és többi jószágait a kincstár számára rendelte lefoglalni. Kanizsai János érsek ekkor már nem volt székhelyén, a melyet még július havában elhagyott, hogy Zárába menjen, Nápolyi László üdvözlésére, a kit a pápától küldött koronával aug. 5-én megkoronázott. A Rábaközben, Sebesnél vívott ütközet után Stibor vajda, valamint a Garaiak, -— Miklós és János, — Buda felé vonultak, hova aug. havának második felében Zsigmond is megérkezvén, híveivel Esztergom elfoglalására indult. Stibor vajda, Zsigmond hadainak fővezére, csakhamar ostrom alá vette Esztergomot, melyet Lábos és Siebenhutter érseki kapitányok több héten át vitézül védtek ; de magukra hagyatva, sehonnan sem remélvén többé segítséget, szept. havának második felében kénytelenségből feladták a várat. A pápai követ ugyan még szept. 1-én idéző parancsot bocsátott ki Zsigmond híveihez, hogy a prímási javak elpusztítása miatt magukat igazolják, de ezzel már nem tudta megmenteni Nápolyi László ügyét. Zsigmond, Esztergom elfoglalása után, Hatvan felé vette útját, majd ismét Budára tért vissza, a hol okt. 8-án közbocsánatot hirdetett. Október végén Kanizsai János érsek is megjelent Székesfehérvárott, hogy ott hódolatát a királynak bemutassa. Zsigmond visszafogadta kegyeibe, de Esztergom várát elvette tőle, s ott erős királyi őrséget helyezett el. Kanizsai János tehát visszamehetett székhelyére, de kanczellári állását nem nyerte többé vissza, melyet a király Eberhard, zágrábi püspökre ruházott. (Fejéri X. 4. 218. 230. Hazai Okmt, VII. 432.) Kanizsai iránti bizalmatlanságáról tanúskodik az a körülmény is, hogy a kanczellári pecsétet összetörette, újat készíttetett és elrendelte, hogy a főkanczellársága idején rábízott pecséttel ellátott minden adománylevél, valódiságának megállapítása és megerősítése végett, eléje terjesztessék. (Mill. Tört. III. 466). Zsigmond második házassága végre meghozta a teljes kibékülést. Mivel a veszprémi püspökség oly főpappal volt betöltve, a kit Zsigmond sohasem ismert el, sőt a püspöki javakba be sem bocsátott, Kanizsai érseket kérte fel az új királyné koronázási szertartásának végzésére. Kanizsai érsek 1405 decz. 6-án Borbála királynét Székesfehérvárott megkoronázta, a mi utóbb a veszprémi püspök koronázó jogának megújítását vonta maga után. (Millenn. Tört. III. 471.)