Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Zsigmond

232 Esztergom vármegye őstörténete. 317 A belbéke helyreálltával Kanizsai érsek az egyházi fegyelem megszilárdítása végett 1408-ban Esztergomban zsinatot tartott. (Zichy Okmt. VI. 503.) Ekkorra már hazánkba is elhatottak azok a tanok, melyeket az angol Wiclef követői, Husz János és a prágai Jeromos Csehországban hirdettek. Kezdetben oly kevéssé látszottak Husz és Jeromos tanításai veszélyeseknek, hogy az utóbbit Zsigmond király is meghívta Budára, egyházi szónoklatok tartására. De Jeromos ez alkalommal Wiclef tanait oly nyíltan vegyítette beszédeibe, hogy mint egyházi lázító, Budán elfogatott. Kanizsai János érsek azonban kieszközölvén szabadon bocsáttatását, néhány napi fogság után kieresztették, mire Esztergom érintésével Bécsbe vette útját. (Török János : Magyarország Prímása 84. 1.) Midőn Zsigmond az egyházi szakadás megszüntetése végett, a Rómában székelő XXIII. Jánostól a konstanzi zsinat. kihirdetését kieszközölte, Olaszországba ment, és 1414 jan. 6-án, Cremonában kelt levelével a nádort és Kanizsai Jánost nevezte ki helytartókká. Mivel a nádor ekkor a király kíséretében volt, az összes teendők Kanizsai János vállaira nehezedtek. A konstanzi zsinat alatt Kanizsait újabb kitüntetés érte. Zsigmond, mintegy kárpótlásul a tőle elvett magyar kanczellárságért, őt a római szent birodalom főkanczellárjává nevezte ki. Kanizsai, a nádor hazaérkezése után, szintén útra kelt Konstanzba, hova 1417 február 3-án érkezett meg fényes, nagy kíséretével, melyre némi világot vet az a körülmény, hogy 120 lóval utazott. Vele jöttek Scolari András váradi, Dominis Simon traui püspökök , Miklós, a győri püspök helyettese

; és János esztergomi prépost, a birodalom alkanczellárja. Kanizsai nem sokáig maradt Konstanzban, alkalmasint az új pápa választása után (nov. 11.) visszatért Magyarországba, a hol 1418 május 30-án meghalt. Kanizsai, — miként Török János megemlékezik róla, — a magyar katholikus egyházat ősi tisztaságában, a primási méltóságot pedig megszilárdulva hagyta utódára, szép emléket hagyván székesegyházának is, a Szent István vértanú templomának újjáépítése s a hozzátartozó társas prépostság alapítása, valamint egy gyönyörű kápolna építése által. Osliban, a Rábaközben, nemzetsége bölcsőjében, máig is nagy nevét és bőkezűségét hirdeti az ottani egyház. — Végre, dús alapítványnyal ellátott székesegyházi iskolát alapított. Kanizsai érsek halála után Zsigmond király gróf Hohenlohe György passaui püspököt bízta meg az érsekség javainak kormányzásával, a kit az esztergomi érseki székbe ültetni szándékozott. De a salzburgi érsek, kinek hatósága alá tartozott, vonakodott őt e kötelék alól feloldani; mielőtt azonban ez ügyben a szentszék ítélete megérkezett volna, Hohenlohe György 1423-ban váratlanul meghalt. Utódának, Palóczi Györgynek, a primási jogok egyik legerélyesebb védelmezőjének, a huszitákkal kellett megküzdenie. Alatta vették kezdetüket e betörések, melyek félszázadon át rettegtették a vármegye népét. Esztergom városa és vára ekkor jól meg volt erősítve, de a várnagyok ellen örökös panasz merült fel. 1423-ban olvassuk, hogy Zsigmond király vizsgálatot rendelt el Marsalf esztergomi várnagy ellen, a Bátmonostori László fiai ellen elkövetett hatalmaskodások miatt; 1427-ben meg Fakó János esztergomi várnagy garázdálkodásairól emlékeznek meg az oklevelek, a ki fegyvereseivel a szőgyéni vásárról hazafelé igyekvő zsibárusokat elfogatta s Bart helységbe hurczoltatta, a hol börtönbe vetette őket. A szenvedett bántalmazásoktól az egyik kereskedő meg is halt. (Zichy okmt. VIII. 89 és 318.) Midőn Zsigmond 1426-ban hadjáratot intézett a törökök ellen, Palóczi György is elkísérte az erdélyi határszélre, de a husziták sikerei nemsokára a déli harcztér elhagyására kényszerítették. 1430 elején a husziták már a Vág vidékén pusztítottak ; 1431-ben Ziska árvái újból betörtek, ez alkalommal egész Léváig hatoltak, egyes csapatok pedig a Garam vidéki falvakat, le egészen Kéméndig, sarczolták. Az 1432. évi újabb huszita-betörés hírére az esztergomi érsek szept. első hetében Buda alá küldte zászlóaljait, hogy onnan, a többi csapatokkal együtt Nagyszombat elfoglalására menjenek, melyet a husziták az előző évben kézrekerítettek. A husziták elleni hadjáratban szerzett érdemekért Zsigmond király 1434 decz. 16-án Pogánytelki Tamásnak és Bálintnak a Béla helységben levő birtokokat adományozta, (gr. Zichy Okmt. VIII. k.)