Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
ládi tűzhely melege, fényözönébe öltöztetett úton futják be egész életpályájukat. Csak soha ki ne fakuljon emlékezetünkben az a ház, amelyben bölcsőnk ringatták; az a családi asztal, amelynél megszegték nekünk az apai-anyai szeretet kenyerét; a testvér-közösség, amelynél boldogabb földi együttes nincsen; az ártatlan szív buzgalmával elrebegett imák; atyánk komoly eligazítása, anyánk könnyei, csókja; első reményeink, első bánatunk, a kötelességérzet és jellem első jelentkezései. Ezek mind-mind a családban fakadoznak az Isten legfölségesebb tavaszában. Aza én apám szigorú volt a gyermekeihez. Áldja meg érte az Isten haló porában is! Mivel mindig jó azt tudni, mi mögött mi van, én is kerestem, mi van a szigor mögött. Elkerültem már a háztól, amikor rájöttem. Szent Péter és Pálkor2 mint gimnazista hazatértem, az egész család az útbaeső családi szőlőben várt rám. Az apám odavezet egy fiatal cseresznyefához, amelyen pár szem cseresznye piroslott: „Te kóstold meg először az első termést; ez a te fád, te ojtottad!" Úgy tettem, de adtam a kevésből egy-egy szemet a szülőknek és a testvéreknek is. Azonban nem egészen értettem a dolgot. Az apám, ahogy édesanyám súgta, megvette azt a 11 ojtványt, amelyeket a faiskolában, mint elemista így tavasszal én ojtottam, de már rég elfelejtettem őket; átültette a családi birtokra. Most napok óta gyermekektől, tolvajoktól, madaraktól őrizgette a fát és termését az ojtó számára. A fák megnőttek, elterebélyesedtek, a gyümölcs egyre több lett, de évről évre érintetlen maradt hazatértemig. Érettségiztem, újmiséztem, ezüstmiséztem. Sok minden változott körülem, de az apám változatlan hűséggel őrizgette a fát. Édes volt a gyümölcse, hisz az én fám termette. De a legdrágább gyümölcse mégiscsak az apám és a család finom figyelme és szeretete volt; ahol a fámat úgy becsülik, mennyire szeretnek, értékelnek mint magamat. Az apámat azóta kidöntötte a halál, az én régi fámat a vihar; de a fa virága, tanítása kísér életutamon. Mély, általános és messzeterjedő az a hatás, amit a családok belső élete, szelleme a társadalomra, az állami életre gyakorol. Amint a rejtett, de egészséges gyökérzet lenn a föld televényében a dús életű, hatalmas erdőséget, úgy tartja fenn virágzásában és erejében a család a társadalmat és államot. Ezt az erőt, verőfényt, a klorofillt a vallás jelenti a családnak; ha hiányzik, helyette jelentkezik széles vonalon a sápkórság, az élet penészledése és teljes boldogtalansága. II. Ahogy az első magyar szent család, Szent István király és boldog Gizella királyné kézen vezetik családjuk sarját, a kis Szent Imrét Szent Márton hegyére Szent Benedek fiaihoz, ezt teszik a magyar családok századokon keresztül és történelmi vonulatban viszik lelkűkből lelkedzett legdrágább kincsüket. Ebben az iskolában is él az atyaság és anyaság, mint a családi élet és minden közösségi élet két elengedhetetlen tartóoszlopa. Az atyai szerepet töltik be a Szent Benedek Rend atyái, az anyaságot az Anya- szentegyház. 39
