Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
1. Egyházmegyei körlevél újév alkalmával A bíboros az 1947-cs Mária-év eseményeire emlékezik vissza, és a Mária-év folytatásaként engeszlelésre szólít fel. Esztergom, 1948. január 1. Kedves Híveim! Sorsdöntő, mérlegre állító, nehéz időkben immár a harmadik újévet köszöntőm rátok, ezúttal a Boldogasszony újévét. Fülünkben cseng az esztergomi Bazilika augusztus 15-i ünnepi nagyharangja.1 A Boldogasszony Evébe és életútjára hívta az árva, szenvedő, egész magyar népet. Gyönyörű, felejthetetlen, szinte álomszerű szépségbeír újul meg és vonul el előttem a búcsúzó óév alkonyán az ősi város mélyéből az esztergomi szent várhegyre énekelve, imádkozva, szent lelkesedéssel, kitüzesedett katolikus és nemzeti lelkiséggel, a hitvallás boldog tudatában és érzetében, amryi és annyi tízezernyi gyertyafény lángtengerében az akkori esti körmenet. De nem is csak egyetlen este emlékezete ez. Magyar földön 1947 második felében szakadatlanul vonul ajkán Mária dicséretével a hatalmas hívő népáradat a Tisza partján, Szombathelyen, Eger városában. Aztán a fővárosban immár Nemzeti Mária Kongresszusba sűrűsödve a másik, legnagyobb Mária-tisztelőnkről, Szent Istvánról elnevezett Bazilika és a Magyarok Nagyasszonya temploma előtt és a Golgota-tér munkásáradatának, majd a Sziklatemplom fatimai ájtatosságának gyertyás fénytengerében. Nehéz idők szinte egyetlen öröme, szépsége, de drága vagy nekünk! Oly jólesik a múltból visszazsongó emlékekbe belefüröszteni a lelket! Hitünk és erőnk bizonysága, de további forrása is ez. Ha ez a fény nem volna, és hiányzanék a kereszt alatt, csak akkor volnánk igazán szegények, megsiratnivaló nyomorultak! De kérdezhetjük: Étjön-e ez a fény az újévbe, amelynek az elmúlt év csak ünnepi harangszója és vecsernyés, Magnificatos előestéje volt? Átvonul-e az eljövendő magyar történelembe úgy, ahogy 910 évvel ezelőtt Szent István királyunk augusztus 15-i végrendeleti felajánlása hatalmas, történelemalakító Mária-tisztelet volt? Meg- hozza-e a várt lelki megújhodást, a lelkek gyökeréig lehatoló bűnbánatot, a kegyelem világát, a lelkek benső békéjét és Krisztusbein újjászületését, amelytől egyedül várhatjuk a Nagyasszony lehajlását sebhedt nemzetünk, tépett, éktelen országunk fölé? Jaj nekünk, ha mindez görögtűz és magyar szalmaláng csupán; ha az idő múlása, a nehéz hétköznapok gyötrelme, küzdelme, a vészes szárnyakkal ránk települni siető közöny, kishitűség, valamint a fásultság hamuja, pernyéje a szívek fellobbanó tüzét, parazsát elfojtaná, és a Nagyasszony fölséges, egyedül biztató alakja - a mi hibánkból, lanyhaságunkból és langyosságunkból - ködbevész. Mária és a nép között a szent kapcsolat a franciáknál, osztrákoknál alig 300, a spanyoloknál 200, a kanadaiaknál 100 éves, a portugáloknál szinte csak tegnapi. Amikor ezeken a földeken szinte csodatermő utakra indul a Mária-tisztelet, észbontóan fájó gondo14
