Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
lat volna, ha az ősi, Máriás magyar földről a hit, remény, szeretet megfogyatkozásával az Isten Anyját száműznék, vagy száműzni engednők, és Szent István történelmi érvényű szerződését botorul felmondanék, megsemmisítenek. Ennek a kapcsolatnak a megbontása népi öngyilkosság volna. Ez lenne a végső haláltánc és a nemzethalál, az örvény, amelyből nem volna menekvés, kiemelkedés. A költő szerint: „Előttünk egy nemzetnek sorsa áll."2 A testi, lelki nyomor az ereszig ér. Felelőssé is teszek minden magyart és elsősorban a katolikusokat a nemzet jövőjének eme biztos horgonyáért, a hozzá való görcsös ragaszkodásért, hogy a múlt évi nyilvános, ünnepélyes, mert százezernyi tanúsereg előtt történt elkötelezéseink, a Boldogasszony Evének nagyszabású programja nem lesz csak merő jószándék, vízre írt betű, érett fejjel is csacska gyerek-beszéd, hanem 1948-ban komoly folytatásra és végrehajtásra találnak. Ahogy mondtam augusztus 15-én, hívlak benneteket január 1-jén is 1948-ra: Máriát dicsérni / Hívek jöjjetek, / Mert ő fogja kérni / Fiát értetek. / Üdvözlégy Mária, / Mondja minden hív, / Áldott légy Mária, / Nyelv mondja és szívP Értsétek meg, kedves Híveim, mi van ebben a fölséges magyar énekben. Ha a katolikus hívő nagy nevezetére igényt tartunk, nem maradhatunk ki Mária dicséretéből. Ő a mi hatalmas, irgalmas közbenjárónk Szent Fiánál. Máriával Jézushoz! Ne felejtsétek, hogy 1948 Mária éve, Boldogasszony éve. Nyelvünkkel, szívünkkel, imádságunkkal és életünkkel a Nagyasszony oltalmát és segítségét ki kell esde- nünk és biztosítanunk 1948-ban. De boldogok lehettek az ír püspökök, akik 1947-ben csaknem valamennyien egyszerre jelentek meg a Szentatyánál, és ott azt jelenthették, hogy az ír katolikusok 99,9 százaléka gyakorló katolikus! Imádkozok, a vasár- és ünnepnapi szentmise nem marad el, komolyan veszik a pénteket, a szentségekhez járulást, tiszta és szilárd a családi élet. Mi, magyar katolikusok, nem vagyunk az utolsók, de ettől a hitéleti szinttől mégis messze állunk. A Boldogasszony Évében kell nagy lépést tennünk az írek magaslata felé. A Mária-tisztelet hatalmas tényező ebben. Ennek tudatában és az idők ostorától korbácsolva fogadalomra gondolunk. Október 8-át, a Magyarok Nagyasszonyának ünnepét majd nyilvános ünneppé tesszük; vasárnaponként magunkra vállalt szentmisével és munkaszünettel üljük meg, ha a Nagyasszony ezer éven át mindenkor tapasztalt nagy hatalmával és lehajoló édesanyai szeretetével átsegít minket a gyászba borult egek, háborgó tengerek viharán, vészén át. Ezt a fogadalmat teszem én, mint főpásztorotok. Bizton tudom, hogy az újév kezdetén megteszi ugyanezt a fogadalmat minden egyházközségem városon és falun. Ahogy 1947-ben a nagy központokban ünnepélyes hűség-vallomást tettünk Nagyasszonyunk iránt, és kezébe helyeztük földi és örök sorsunkat, egyéni, családi, nemzeti életünket, az újévben, a tulajdonképpeni Boldogasszony Évében folytassuk ugyanazt plébániáról plébániára, egyházközségről egyházközségre, családról családra, szent, nemes versengéssel, mint ahogy a család jó gyermekei versenyeznek édesanyjuk kedvének keresésében. 15
