Beke Margit: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. 1948, (Esztergom, 1997)
Szentbeszédek
arista és cisztercita gimnáziumok paptanárai a növendékeket a haza és szabadság oltalmára küldték. A fasizmus szakadéka felé rohanó Magyarországon, amikor iskoláink egy részét is megfertőzte a náci téboly, a szerzetesi iskolák mentesek maradtak a szennytől."18 A Szabad Szó, az iskola-államosítást egy szálig megszavazó Parasztpárt hivatalos lapja, így szembefordul a főtitkár, Erdei19 parlamenti állításaival (A hitvallásos iskolák bűneivel); nem veszi komolyan a miniszternek, előadónak és Katonának20 az ellentmondás ellen bebiztosított, fölényes vagdalkozásait. A miniszter önmagával szemben védelmébe veszi a szerzeteseket. „Szaktudásukat magasra értékeli, kivétel nélkül átveszi őket."21 Egy kommunista új miniszterről, aki június 16-án - nem törődve a kiközösítéssel- megszavazza az iskola-államosítást, augusztusi marxista lapok írják meg, mintha az valami előkelőséget jelentene vérbeli marxista miniszternél is: itt és itt a fehér, kiváltságos szerzeteseknél végezte a gimnáziumot. Csuda dolog ez! Nem történt tévedés június 16-án? Ez a két beállítás ti. - gyenge időközzel - egyszerre és együtt nem lehet igaz. Vagy valóban összeesküvők voltak 1946-ban a szerzetesek, és akkor némítsák el a ma mindent visszájára fordító lapokat és írják ma is azoknak őket. Vagy igazság az 1948-as friss tálalás és a szerzetesi iskolázás képe; de akkor 1946-ban rágalomhadjárat, hazugságáradat folyt, amire felépült június 16-ig minden... Vagy sóhajt az ember: O, ha 1946-ban, a forró napokban írják meg Supka és társai augusztus 11-i szép vezércikkeiket, vagy legalább február 23 és június 16 között... az 1946. május 9-e helyett... És a miniszter augusztus 10-i helyett - mondjuk- Pünkösd-szombaton találja tenni ezt az augusztus 10-i nyilatkozatot... Ezek a záróakkordok kívánkoznak a nagy változáshoz: 1) Iskoláikat kellett elveszíteniük szerzeteseinknek, mire - az Egyház és népünk mindenkori értékelése mellett - eljutottak az első szabadkőmíves és baloldali könnycsepphez. Hogy ez a kagyló fájdalomban fogant gyöngy-e vagy csak a Nílus ismert, testes forgolódó lényeinek nagy adag könnye, ezen lehet gondolkozni. 2) A két szélsőséges időpont (február 23-június 16. és augusztus 10-11) kapcsán előkívárikozó gondolat: akkor is, ekkor is jól teljesítették a háttérből jövő világnézeti parancsot. Akkor, mint törvényhozók, miniszterek vezényelték és rendelték a szerzetesi iskolák elvételét, mert akkor - ezzel árthattak az Egyháznak és a telkeknek. Augusztus 10 körül könnyet hullatnak ugyanazon iskolák „szenvedő áldozatai", tétlen rétegei felett, mert most - ezzel kellemetlenkedhetnek az Egyháznak és igazolhatnak alibit az iskola-rablás bűne terén. Egy bizonyos: Supka és tábora a szerzetesek feletti könyörülethez és magaszta- láshoz későn jutott el, amikor már segítették ledönteni katedráikat és lehetetlenné tették számukra a küszöbre-lépést és a belső levegőt. Az állam is a „legnagyobb bizalmat" későn nyilvánította. Az életben vannak ilyen elkésett dolgok. Prohászka pergőtűzbe került. A szobra ledőlt a Károlyi kertben. Csak ezután érkezett meg a koszorú fehérvári sírjára. 3) A diákok százai megint megelőzték a tisztánlátásban azokat, akiket pedig nem illik megelőzniök, különösen nem két évvel. 120
