Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)

A családi háttér és a rokoni kör

Markó utcai bíróságon állt alkalmazásban, majd innen került át az Újpesti bíró­ságra, később az V. kerület tanácshoz, ahonnan 1956. körül nyugdíjba vonult. Házasságuk gyermektelen maradt. Zoltán halála után Mária érdeme volt, hogy férjével, Héderváry Jánossal érdeklődjenek Zoltán halálának idejéről, temetke­zési helyéről. Meszlényi Kornél, a féltestvér feleségül vette Heim/Hein Magdolnát, és há­zasságukat gyermekáldás kísérte, mert 1936-ban megszületett egyetlen kislá­nyuk, Mária. Őt Kornél féltestvére Mária és Héderváry János tartotta kereszt­víz alá. A kis Mária később Somlói Ferenchez ment feleségül, ma Budapesten lakik. Két gyermekük született, Zoltán és Judit. Kornél orvosi egyetemre járt három éven át, azonban nem tudta megszokni az orvosi gyakorlattal járó naturalisztikus látványokat, ezért tanulmányait ab­bahagyta. Vasúti főtiszt lett belőle, és a második világháború előtt már Pár­kányban teljesített szolgálatot, így gyakran találkozott Zoltánnal. Somlói Ferencné így emlékszik vissza esztergomi látogatására.41 „Zoltán bácsi lakása Esztergom egyik legszebb részén volt, melynek jelenle­gi külső állapota nem változott semmit. Az épület egyemeletes, a ház szobái­nak ablakai a bazilikára néznek. Még most is megdobban a szívem, amikor évente két-három alkalommal Esztergomba utazom, és a bazilikához felvezető útról a gyermekkoromban már megismert házra tekintek. Kisgyermekként többször jártam szüleimmel ven­dégségben Zoltán bácsinál. Előfordult, hogy az éjszakát is nagybátyám házá­ban töltöttük. A vendégszoba a bazilika bejáratával szemben volt, a földszin­ten. Már 5-6 évesen vártam a reggelt, ami mindig a bazilika csodás látványával köszöntött. Ezt kiegészítette a vendégszobában található matyó népviseletű baba, amely napról-napra az ágy tetején ülve fogadta a vendégeket. Amikor még kicsi voltam, szüleim Párkányban laktak - édesapám az állomáson MÁV tisztként teljesített szolgálatot -, hetente vittek át a régi Mária Valéria-hídon, hogy fejlődésemet Zoltán bácsi is lássa. Nagybátyám nagyon-nagy szeretettel törődött tizenhat évvel fiatalabb féltestvérével, és figyelemmel kísérte munka­helyi tevékenységét. Édesapám felettese Serédi Jusztinián hercegprímás testvé­re, Sándor volt. A felettes és beosztott édesapám között atyai jó viszony állt fenn. Sokszor jártam én is Serédi Sándoréknak az esztergomi Kis-Dunaparton lévő házában. Később édesapámat Szobra, majd Budapestre helyezték. Kis családunk Budakeszire költözött, és innen járt be a Nyugati, illetve Déli pálya­udvarra dolgozni. Ismertem édesapám majdnem minden testvérét Zoltán bácsin kívül, kivéve Miklós bácsit, aki születésem (1936) előtt már nem élt. Ilonka néném, aki szülői és nagyszülői elődök nyomán a nemzet napszámosa lett, annyira, hogy a 41 Somlói Ferencné emlékezése 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom