Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)
A családi háttér és a rokoni kör
nagymagyarországi horvát területen gyermekeket tanított horvát nyelven. Szívbetegségben halt meg. Emlékeimben úgy él, hogy sokszor látogattuk a Városmajori kórházban. Kedves, halk szavú, szőke asszony volt. Engem keresztvíz alá Héderváry János és Meszlényi Mária tartott. Keresztanyám mindenkihez jó és kedves volt, szép házasságban élt férjével. Szeretetét testvére gyermekeire, ránk pazarolta. Miklós nagybácsi gazdatiszt volt egy püspöki uradalomban, két gyermeke Miklós és Zoltán még ma is élnek. Családjuk és unokáik vannak. Miklós bácsi 39 évesen, fiatalon szívroham következtében meghalt. Bizonyára a szívbetegség a családban öröklődött. Zoltán bácsinak négy félárva (Miklós gyermekei, Miklós és Zoltán, valamint Ilonka fia Péter, Koméi leánya Mária) gondjaival kellett foglalkozni, mivel a jó Isten hamar magához szólította testvéreit. Az anyagiakon kívül az iskoláztatásukkal is törődött, megfelelő iskolát igyekezett biztosítani számunkra, hogy tanulmányainkon kívül megfelelő erkölcsi nevelést is kapjunk. A fiúk emlékezetem szerint egyházi iskolába jártak, majd kadétiskolába. Péter unokabátyám vasárnaponként járt hozzánk ebédelni nagyon elegáns volt kadét egyenruhájában. Engemet Zoltán bácsi a Szent Szív Intézetbe íratott be, és odajártam a Sacré Coeur-nővérek iskolájába, annak 1948-ban történt bezárásáig. Zoltán bácsihoz rendszeresen vittek a szüleim. A legsűrűbb találkozások az 1941-1944 közötti években történtek. 1945-től viszont Zoltán bácsi járt többször hozzánk, amikor már Budapest-Zuglóba költöztünk. Édesapám ugyanis gyomorbajban szenvedett, és Zoltán bácsi látogatásakor anyagilag is segített bennünket." A család a második világháború után Párkányból Budakeszire költözött. A kommunizmus évei alatt azonban keserű sors várt rá. Kornélt ugyanis 1945- ben B-listázták, és ekkor Zoltán püspök segítette, hogy kislányuk Mária, mint láttuk, a Sacré-Coeur intézetbe kerüljön. A tandíját is a püspök fizette. „A háború után a családi csekély vagyont is feléltük, apai nagyanyám eladta családi házrészét, hogy Kornél fián és családján segítsen. Zoltán bácsi nevelőanyját magához vette. Csodálatos cselekedet, ami nagylelkűségét bizonyította. Édesapám (Kornél) halála után is rendszeresen támogatott minket. Édesanyám úgy döntött, hogy 1948-ban leköltözik vidékre, Baranyába, ahol egy kisfaluban mozit bérelt. Annak csekély jövedelméből próbálta fenntartani családját. O 1948 nyarán eladta a pesti lakást. Ekkor láttam Zoltán bácsit utoljára."42 Kornél szintén besegített Zoltánnak a családkutatásban, hiszen 1947. május 15-i levelében közli, hogy rokonságban vannak Marschall miniszterrel és Degré Alajossal is.43 Ennél azonban lényegesen fontosabb az, hogy betegségéről ír. 42 Somlói Ferencné emlékezése 43 PL Meszlényi Zoltán hagyaték. 6. d. Levelezés. 1. Családi levelek 1947. máj. 15. Nr. 5. 28
