Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)
Társadalmi, egyházpolitikai háttér
tényszociális Fogyasztási Szövetkezetek Országos Központját, 1905-ben pedig a Keresztényszociális Egyesületek Országos Szövetségét. Ekkor néppárti programmal sikerült neki a parlamentbe is bejutni. Hazánk az iparosodás szerény útjára léphetett. Az ipar gyengesége a védővám rendszerében is tetten érhető, amely egyáltalán nem kedvezett a magyar iparnak. A mezőgazdasághoz kapcsolódva - a malomipar területén - mégis, bizonyos iparosodás figyelhető meg. Gyárakat építenek, amelyek vonzó munkahelynek számítanak. Az iparban dolgozó munkásságot az egyház azonban nem tudta megnyerni magának, a szocialisták pedig már 1869-ben létrehozták a Pesti Központi Munkásegyletet. A Monarchia népeinek közös érdeke volt az infrastruktúra fejlődése. A XIX. század elején hazánkban megindult vasúti hálózat kiépítése tovább bővült a külföldi vasúttársaságok szerepvállalásával, így ezt idegenek birtokolták. Végül 1880-tól az állam felvásárolta ezeket a vasutakat, és ennek következtében egységes szervezeti formát öltött a Magyar Államvasutak intézménye. Emellett elindult a villamosság térhódítása. Mindehhez tőkére volt szükség, amelyet a bankok biztosítottak. A közös pénzügynek megfelelően 1878-ban létrejött az Osztrák-Magyar Bank, ezt követte az Első Hazai Takarékpénztár. A tömegek életszínvonala a XIX. század utolsó évtizedében emelkedett, és ez folytatódott a XX. században, ez azonban nem mutatott egyenletesen emelkedő tendenciát. A városiasodás jele nyilvánult meg abban, hogy bérházak épültek, sőt 1907-ben például Darányi Ignác házak építésére lakáshiteleket ad. A XIX. században a jobb élet reményében a szegényebb néprétegekből sokan - elsősorban a Dunántúl, a Felvidék és a székelység területéről - kivándoroltak Amerikába. A magyar egyház helyzete sajátosnak mondható. Az egyházpolitikai küzdelmek a XIX. század elején újultak fel, és a század második felére erősödtek meg. Sajátos az is, hogy a személyében katolikus hívő uralkodó - az egyház- politikai harc kemény küzdelmeiben - több esetben személyes meggyőződése ellen hozott döntéseket. A liberális és konzervatív erők nagy parlamenti csatározásainak közepette a törvényhozás megalkotta a polgári házassági jogot, a vallásszabadság gyakorlatát, az állami anyakönyvezést és a zsidó vallás recepcióját. Ezek közül a polgári házasság és az állami anyakönyvezés körül bontakozott ki élénk vita. A katolikus egyház a polgári házasságot nem fogadta el, csak akkor, ha a jegyesek az egyház előtt is megesküdtek. Az egyház kikötötte, hogy kereszt- és bérmaszülők csak azok lehetnek, akik katolikus vallásúak. A mélyen vallásos uralkodó Ferenc József császár, magyar király (1867-1916), akitől távol álltak a liberális gondolatok, a törvényeket elfogadta és szentesítette. Az is igaz, hogy ezekbe Wekerle Sándor belebukott, ugyanis 1895 elején a király felmentette tisztségéből. 14
