Beke Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála (Budapest, 2009)
Társadalmi, egyházpolitikai háttér
Társadalmi, egyházpolitikai háttér A XX. század viharos esztendei sok vértanúval ajándékozták meg az egyházat, akik az ismeretlenségből felbukkanva arra várnak, hogy példájuk nyomán hősök szülessenek. A mai kor mintha éppen a hősi tettekben szűkölködne, ezért fontos olyan személyek megismerése, akik életüknél jobban ragaszkodtak hitükhöz. Az egyház több ilyen jeles személyiséget tud felmutatni, közülük most Meszlényi Zoltán Lajos püspökre vetül fény. Az addig szokatlannak számító újratemetések, a végtisztesség ilyen megadása világiaknak és egyháziaknak a XX-XXI. században már szinte természetesnek tűnnek. Csupán a halálnemben, illetve a halálhoz vezető útban mutatkozik nagy különbség az előző századokhoz képest, hiszen a kegyetlenségben, az emberek pszichés megtörésében mégis inkább az utóbbi századok „jeleskedtek". Meszlényi Zoltán életének több mint egy harmadát az Osztrák-Magyar Monarchia idejében élte, ezért fontos, hogy némi korrajzot kapjunk a XIX. század második feléről. Születésekor már a kiegyezés utáni úgynevezett boldog békeidők áldását élvezte a társadalom. Ez a kor azonban nem volt minden téren békés. A kiegyezéssel létrejött a dualizmus, amely a soknemzetiségű birodalomban az osztrák mellett a magyar nemzetnek biztosított előkelő helyet.1 A magyarok az osztrákokkal közösen intézték a had-, a kül- és a pénzügyi kérdéseket, vagyis ezeken a területeken nem lehetett önállóan dönteni. A Monarchia érdeke azt kívánta, hogy Ausztria fejlett ipari országgá váljon, míg Magyarországra elsősorban az agrárország szerepe hárult. A magyar mezőgazdaság fejlődött a közös vámterület égisze alatt, azonban a nagybirtok elavult rendszere egyre több problémát hozott a felszínre. Miközben a földkérdés megoldatlan, a helyzetet bonyolítja az egyházi birtokok szekularizációja. Ez utóbbit szándékozott megakadályozni nemzeti alapon az Országos Magyar Gazdasági Egyesület. Attól féltek, hogy a katolikus nagybirtokok nem katolikus vallású és nem magyar kezekbe kerülnek. Az osztrák városias lakosság felvevője volt a magyar mezőgazdasági terményeknek. Prohászka Ottokár 1898-ban sürgette a földbirtokreformot, ezzel a gyakorlatban Giesswein Sándor foglalkozott. Győrben ezért a munkások részére 1898-ban létrehozta a Keresz1 A XIX-XX. századra vonatkozóan v. ö.: Szekfű i.m., Csorba László: A XIX. század története. Budapest, 2000., Gergely Jenő: Katolikus egyház, magyar társadalom. 1890- 1986. Budapest 1989., Balogh Sándor (szerk.): Magyarország a XX. században. Budapest 1985., Pölöskei Ferenc-Gergely Jenő-Izsák Lajos (szerk.): 20. századi magyar történelem. Budapest 1997., Gergely Jenő-Prizt Pál: A trianoni Magyarország 1918- 1945. Budapest 1998., Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest 1999., Gergely Jenő-Izsák Lajos: A huszadik század története. I-II. H. é. n. (2000) Pannonica K. 13
