Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)

"Hol Kelet és Nyugat összeér..."

rosának” szívét évszázadok óta igazi kultikus térséggé formálták. Nem véletlen, hogy a vár legutóbbi felújítását eleve úgy tervezték meg, hogy déli részén, az ún. „Budai torony’lábánál, a hajdani „török kert” helyén kapjon állandó otthont a szabadtéri színház. Ez a várfalakkal övezett Ids katlan fogadja be a kb. 280 fős nézőteret és a 75m2-es színpadot. A létesítmény hátsó (vár)fala és a Bazilika déli homlokzata közötti tágas területen mobil dobogókból egy ennél jóval nagyobb alkalmi színpadot lehet fel­állítani, amely előtt akár 1000-nél több néző is elfér. A különleges színhely, a történel­mi és kegyelmi hangulat, az első magyar fővároshoz kötődő magasztos szellem pedig szinte előre megszabta az Esztergomi Várszínház egyik lehetséges profilját. A fordulat éve István király legszebb hagyományainak felélesztését hozta meg. 1848 és 1956 után, végre 1989-ben „a magyar név megint szép lett”, amikor egy nappal Szent István ünnepe előtt Magyarország felhúzta a vasfüggönyt, és átengedte rajta a kelet-német menekülteket Ausztria felé. Ráadásul a még „szocialista állam” valahára győztes tettet hajthatott végre, hiszen nem csupán hozzájárult a két Németország majdani újraegyesítéséhez, de elsőként rendítette meg a kelet-európai kommunista diktatúrák megingathatatlannak vélt betontömbjét, és ez által oly hosszú idő után újra utat nyitott az Európához való tartozásnak. „Minden magyaroknak”... Két hónappal az ún. „Páneurópai Piknik” előtt, egy a csehszlovák-szovjet-román határ közvetlen közelében található kelet-magyarországi kisvárosban is történelmi és színháztörténeti jelentőségű kezdeményezés valósult meg. A rendszerváltás évében kb. 15-16 ezer lakossal rendelkező Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kisvárda szintén ősi település: a honfoglaló magyarság 895-ben vette birtokba, a földvárra épített ha­tárvédő rendszer központja lett, 1085-ben Szent László itt verte vissza a kunok tá­madását. A XV században megindult várépítésnek köszönhetően a következő két évszázad háborús időszakában ugyancsak kulcsfontosságú hellyé vált. De azután tel­jesen eljelentéktelenedett. Az 1980-as évek végén azonban az itteni művelődési ház igazgatójának, Pribula Lászlónak az a nagyszerű ötlete támadt, hogy a keleti hármas határ közelségét kihasználva, itthon és Európában elsőként vállalják magultra a Ma­gyarországon kívül élő és működő magyar nemzetiségi színtársulatok találkozójának megszervezését és lebonyolítását. Ekkor született meg a története során számos hiva­talos elnevezéssel illetett, de valójában „Kisvárdai Fesztivál” néven elhíresült évenkén­ti színházi találkozó. Köztudott, hogy a huszadik század világégéseit követően a trianoni diktátum, majd a második világháború után annak döntéseit véglegesítő párizsi béke következménye­ként a magyarság körülbelül egyharmada nem Magyarország területén él, és a mai állam határain kívül található a magyar nyelvű hivatásos színházak nagyjából egyhar­mada is. A Kolozsvári Magyar Operát és a bábszínházakat leszámítva, jelenleg Romá­niában tíz, Ukrajnában egy, Szerbiában három, Szlovákiában pedig két professzionista prózai színtársulat vagy alkotó műhely tevékenykedik. Románia két színművészeti egyetemén, Marosvásárhelyen és 1992 óta Kolozsváron, továbbá az Újvidéki Szín- művészeti Akadémián folyik felsőfokú magyar nyelvű szakemberképzés - Szerbiában csak színészek részére. A kommunista rezsimek idején a legnagyobb, azaz körülbelül másfélmilliós magyar nemzeti kisebbséggel és a legtöbb színházzal rendelkező Romániában még csak hat 185

Next

/
Oldalképek
Tartalom