Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)
Az elmúlt 25 év
PÓSZT-sikerdarab a Várszínház évadnyitóján (I. M.) Csekély érdeklődés övezte a Várszínház nyitódarabjának június 23-ai előadását, pedig a Pécsi Országos Színházi Találkozó legsikeresebb alkotását tűzték műsorra. Bár a fesztiválon dijat nem nyert a Médeia, az őt övező érdeklődés, de már a beválogatás is jeles kitüntetésnek számít a hazai színházi szakmán belül. Talán a futball-világbajnokság napi rendszerességű közvetítései, a fülledt idő okozta fáradtság, a hétvégi kulturális túlkínálat vagy esetleg a nyitódarab műfaja, a tragédia rettentette el a közönséget? Nem lehet tudni: a szervezés, a reklámozás most is a szokott lendülettel folyt. Pedig eddig a drámának is megvolt a szűkebb közönsége Esztergomban. Annyi bizonyos, hogy legalábbis pénteken méltatlanul kevesen voltak jelen egy fontos városi színházi eseményen, s a közönség száma meglepő módon éppen szombaton - sok más színes rendezvény ellenére - emelkedett meg mégis. Szerencsére. A bemutatót további körülmények is terhelték (hűvösebb este, szúnyogok), de legalább a délutáni záporeső utáni csillagos ég alatt - az istenek tekintetétől kísérten - folyhatott le az előadás. Még a Bazilika harangja is „lélegzetvisszafojtva”, feszülten figyelt, a megszokott kongatás nélkül, így egyetlen, folyamatos, katartikus cselekménysornak volt tanúja a közönség - melyről csupán az elidegenítő zárójelenet vált le, szándékosan. Médeia mitológiai, ellentmondásos alakját tragédiák és véres bosszúk, véres menekülések kísérik - a szerző, Jean Anouilh olvasatában a 20. századba átmentódve ő mégis az erkölcsi értékek védelmezőjévé, a hűség, az áldozat- vállalás megtestesítőjévé válik. Vele szemben a könnyelmű, a más nőkre is tekinteni képes, a megnyugvást kereső negyvenesek oly ismert férfialakja képez ellentétet. A díszletek, jelmezek (Adriana Grand) harsány jelenkorisága, a rendezés finom, hatásos, látványos megoldásai még inkább velőkig hatóvá tették a bemutatót. A folyamatos őrlődés hatására folytonos feszültség keletkezett a szereplők között, nem hagyva lankadni a közönség figyelmét, az erkölcsi ítélőképességet. A hosszú és súlyos sorssal terhes összecsapás az utolsó éjszaka zajlik, amikor Médeia és Iaszón útjai végérvényesen elválnak egymástól. A publikum ilyen feszült alaphelyzetben és ennek még intenzívebb bonyolódása során szeretne megpihenni, szeretne feltöltődni egy kicsit, de nem adatik meg számára a két felvonás közti lecsillapodás lehetősége: egy, tömény, súlyos felvonásban összegződik a darab. Ellenpontot itt csupán a befejezésben megszólaló felszínesség, a mindent túlélő igénytelenség megnyilvánulása jelent. A rendezés, mely valószínűleg nagyban segítette a darab bejutását a POSZT-ra, Médeia varázslatainak rémisztőén hihető ábrázolásával és a kar énekes szerepeltetésével igazi élménnyé, előttünk zajló drámává változtatta a darabot. Victor loan Frunza a Várszínház adottságaihoz is építő jelleggel tudott alkalmazkodni: a távoli énekek a kar (és a kint z^jló vigalom) távolságát érzékeltette a főhősnőtől. Bár az énekhangok nem csiszolódtak össze, mégis a betétek pontosan, drámai erővel egészítették ki a párbeszédeket. A látvány, az ének mellett természetesen a főszereplők, különösen a címszereplő Médeia alakja vitte itt is sikerre a darabot. Horányi László hazai pályán már többször tanúságot tett színészi képességeiről, és különösen szomorú, hogy a Várszínház és a Budapesti Kamaraszínház itthon nem tudott kellő érdeklőt vonzani. (Horányi két éve is némileg hasonló szerepben jelent meg a Dög című színműben.) Most gyermeki játékossága és férfias cinizmusa jellemének átélt részét alkották. Ami gerincét alkotta a darabnak, az természetesen Médeia (Töreky Zsuzsa) sorsa és szinte folyamatos jelenléte volt a színpadon, a dajkájával vagy a Iaszónnal folytatott beszélgetésből bontakozott ki a múltja. Szerepfelépítése drámai, hiteles, átélése az amúgy is súlyos szavakat egy tömbbé rendezte össze. [ÉVID, 2006. június 29..] JÚNIUS 23., 2U. Görgey Gábor . 'J, _ •rr'-i- Kaimraszfttház bemutatója JÚNIUS 30., JÚLIUS 1. J fan Anouilh Az 1990-es tbvkből Mohda József. Törköly Levente nagyvdiJrílkozó Linda, a felesége Horváth ÜLI, Szölóskei Tlmla-uiiádi tragédia egy részben zu. Lízteiaotm Várszínház és a Budapo-st i Kamarasaftlház közös bemutató^ 1914-ből Ágotay Elemér, banktiszti'iseiő Elíz, rí fele&tge 1789 bői Jean-Louts de Cbarchnnay márki Antotnett, a félesége Peti, Péter, Pierre Teréz, Ttyrka, Tbérese Beattfolais abbé lakáj PelcstT Haas VaNDüR Péter Bacsa Ildikó Jánosi Dávid Nagy Enikő Csatm Zoltán Iván Ildikó CS- NEmeth Lajos Horváth Ferenc PETYl János Díszlet: Mira János Jelmez: Rutika Andrea A rendező munkatársa. PETYl JÁNOS Rendt-ZÖ: SÁNDOR JÁNOS 150 Médeia Töreky Zsuzsa lasztin Horányi László Kreon Cs. Németh Lajos A dajka Szakács Eszter Kórus Csalh Zoltán Métieia fia Ambri.ys Aljám Médeia lánya Bácskái Orsolya Kreusza Sashalmi Orsolya Papé Annamária. Pap Alexandra, Németh Anna., Polgár Lilla. Székely Lóránt, Kovács Márton Zene: Street Wawe Díszlettervező: Adriana Grand Jelmeztervező: ADRIANA Grand Fordító: Somlyó György > Dramaturg LŰKÖS Ildikó Zeneszerző. Cári Tibor Nyelvi munkatárs: Csáki Csilla Asszisztens. Kákonyi Éva Renl>EZ(3: Victor Ioan Frunzá
