Bárdos István: Huszonöt éves az Esztergomi Művészek Céhe (Esztergom, 2016)

Függelék

függelék

Részletek kiállítás-megnyitók szövegeiből (a résztvevő céhtagok méltatása - Bárdos István válogatása)

2012. november 30., Esztergom, Duna Múzeum, EKG, téli tárlat, Kovács Lajos író:

Bangó Miklós: Facsoportjai, aranyló őszi sorvadásai mellesleg esztergomiak, de elsődlegesen az őszből a nyárba visszalángolók.

Brassai Gabriella: Számára is a Bazilika vagy a Duna-part (az utóbbi minden konkrét utalás nélkül) csak ürügy a fény áttörési pontjainak kifürkészésére.

Szabó Zoltán Sándor: A tájból, annak feszültségéből építkezik.

Radócz Balázs: Natural Corpusa a megfeszített természet arctalan, néma rémületével szembesít. Kovács Melinda: Gyümölcs-képregényei már a címükkel is a kép és a történet tömörített színpadi lelkiségét idézik.

Galyasi Géza Attila: A magyarázatra szoruló értelmetlen végzetet boncolgatja.

Lábik János: A horizont kirakatában [...] a couleur locale dalai ölelkeznek, viharzanak, gomolyognak és tisztulnak.

Nagy László: Vörösfényű sorozata játék a tűzzel, játék a napimádás önfeledtségétől a fizikai megsemmisülésen át a pokoli (lelki) elhamvadásig.

Szentessy László: Újra és újra reprodukálja, átmenti, féltékenyen őrzi és elnémíthatatlanul világgá kiabálja határtalan örömeit, gyönyörködéseit.

Kaposi Endre: Kiássa saját rozsdájából az egymásba mártott és egymásba oxidálódott, megmagyarázhatatlanul összeillő vasroncsokat-csontokat, és még ezekben is van valami, ami hasonlít az életre.

Funk Péter: Az elegancia őrületével éleszti fel a műgyűjtő csillapíthatatlan éhségét, amikor árverezésre bocsátja Kassák állítólagos zsírkrétáját, kiállítja a kőmester romantikus várépítő célszerszámát.

Szabó Judit: Csakis ilyen eklektikusán összetartozó Céh-keretben képes egyenértékűvé emelni azt a rekonstruáló képességet, amelyet a restaurátor [...] egy összeomlott jelkép töredékeiből újjá, azaz hogy éppenséggel régi önmagává tud éleszteni.

Bugyács Sándor: A két- és háromdimenziós tér határán, papírmetszésű felületeket mártogat egymásba. Síkjai súlyát a színek sűrűsége, mélysége szabja meg.

Andráskó Péter: Útkereső fiatalemberként üdvözölhetjük ma itt a néhány éve már ebben a galériában figyelmet keltett festőművészt. Esztergomi rangjelzés most ez a minősítés. Egyben válasz is a kérdésre: vannak-e, s hol azok a fiatalok? íme, az egyikük!

Kollár György: Húsz éve éppen annak, hogy itt megismételt képeinek kérdőjelei fájdalmas kiáltások jeleivé egyenesedtek. [...] Több mint gesztus itt ma ez a megidézés.

Kókay Krisztina: az emlékezet útjaival, mezőivel, sövényeivel és ösvényeivel átszőtt Tavaszi kirándulásra, s pihentetőül, egy kis filozófiai körültekintésre, néhány vigaszra invitál bennünket ebben a komor őszben.

2013. június 7., Tatabánya, A Vértes Agórája, Kortárs Galéria, Szabó Ágnes művészettörténész: Andráskó Péter: Alkotásait, amelyeket néha a durva vászonra enkausztikából épít fel [a festéket forró viasszal, mint kötőanyaggal rakja fel a vászonra B. I. kiegészítése], olykor fotóval egészít ki, szándékosan nem látja el címmel. A címtelenség megóvja képeit a tolakodó érteni akarástól.

Bangó Miklós: Többnyire táj- és városképeket készít. Kompozícióira a látvány mozaikszerű felbontása, színgazdag előadása jellemző. Legkedveltebb technikái az akvarell, a pasztell, de készít kollázsokat is. Brassai Gabriella: Állatábrázolásait emblematikus erővel ruházza fel a kompozícióban elsődleges szerephez jutó forma. Erősen plasztikus, szoborszerű statikusságot hordozó munkáin erőteljes mélységgel bíró színeket használ. A kép ikonszerű 'tárgyiasulása', tárggyá válása, a Duna partján talált uszadék fák 'megszemélyesítésével' egészül ki bűvös, szigeten élő képzeletvilágában.

141