Bárdos István: Huszonöt éves az Esztergomi Művészek Céhe (Esztergom, 2016)

Függelék

Bugyács Sándor: Egyedi grafikái, mindennapos grafikai jegyzetei festményeivel együtt egy nagyon sajátos, zárt, önreflektív világot alkotnak. Képein az újra és újra visszatérő motívumok (király, vándor, fa, Hold, Nap, út, ház, templom) egy állandósult, gyermekien naiv, meseszerű valóság alkotóelemei. Szikár festészeti nyelvében a színhasználat redukált. Ábrázolásai kivétel nélkül az emberhez kötődnek - az ember helyének fáradhatatlan kereséséről számolnak be fanyar, olykor (ön)ironikus hangon.

Funk Péter: Tárgyakhoz fűződő vonzalmának, gyűjtőszenvedélyének különleges 'melléktermékei' azok a nagy műgonddal elkészített tárgyak, amelyek a műtárgy és a tárgyakhoz kapcsolódó tartalmi-formai geg sajátos ötvözetéből jönnek létre.

Galyasi Géza Attila: Témái hátat fordítanak az urbánus létnek, a természet (Dunakanyar, Gerecse, Pilis) és az elhagyott, ipari környezet az, ahol békés, lírai művészete otthonra talál. Szitakötő-sorozata négy fotogramból áll. 2012 év végén készült, a globális világvége-hisztériára adott statikus válasz, ha tetszik állítás, amely mind formai, kompozicionális elemeivel (többszörös szimmetriájával), mind tartalmával (szitakötő-lét) egy komplex természet- és világszemléletet tükröz.

Kaposi Endre: A most kiállított Tablet egy több évtizeddel ezelőtti gyermekrajz verseny táblája volt, amelyre az elkészült képecskék kerültek, azonban a fatábla beitta a rajzok színeit. Kaposi Endre mintegy az idősíkokkal játszva, ebbe illesztette a birtokában lévő, gyermekkort idéző fotóit.

Kókay Krisztina: Alkotásai ceruza- és tusrajzok, valamint lenvászonra és selyemre festett nagyméretű faliképek, melyek apró vonalakból álló grafikai hatású alkotások. [...] Rajzait látva Oláh János fogalmazta meg 1992-ben belső lelkiállapotról készült közvetlen jelentés... Titokra utal, a létezés titkára, amelynek minden élőlény birtokosa, de amelyet megfejteni mégsem tud soha senki.

Kovács Melinda: A most kiállított Kantáta sorozat egy hat részből álló szekvencia első három darabja. A fekete-fehérben játszó négyzetes képek virágcsendéleteket ábrázolnak, ahol korábbi egy-egy korszakot jelző fotósorozatra való utalásokat találunk. A Csendélet Kantátával című munkájával pedig mintegy saját alkotásainak parafrázisa jön létre, elmosva a határokat tárgy-kép s a kép rejtett tartalma között és 'valóságos' terünkbe lép.

Lábik János: Témái a Dunamenti táj, a Dél-Garamvölgy és az Ipoly vidéke, a Nyitra folyó, a tenger. Mudrák Attila: Szakterülete a műtárgyfotózás, s emellett a Kárpát-medence szakrális, épített kulturális öröksége. Színes fotográfiáin az architektúra és a természeti táj kapcsolata jelenik meg.

Nagy János: Művészetének kezdeteit realista és neoklasszicista szemlélet határozta meg. Ezt hamar felváltotta egy dinamikus, expresszívebb kifejezésmód. Fejlődése során megpróbálta a nagyobb mértékű stilizációt és absztrahálást is, de mindvégig a figuratív szobrászat híve maradt, és visszatért régibb korszakaihoz.

Nagy László: Képein, melyeket olaj és pasztell technikával készít, a természet szeretete, a természet után festett tájak változatos világa jelenik meg. A plein air híve.

Radócz Balázs: Képein az egészen közeli, és a hatalmas távolságot képviselő méretek kilépnek hagyományos, földhözragadt viszonyrendszerükből, és a természeti formákból képi struktúrák különleges rendjét teszik láthatóvá.

Szabó Judit: Munka közben gyakran elképzelem azt a kort, melyben megszülettek és éltek. Hiszen minden tárgynak, akárcsak az embernek, megvan a maga (egyetlen) élete.

Szekeres János: Komárom-Esztergom megye tájait, növény- és állatvilágát, természeti értékeit örökíti meg fotóin.

Szentessy László: Alkotásainak jellemzője a humor, a mesélőkedv, a műgond. Az emberalak, a nő legtöbbször megjelenik rajzain.

Szilágyi László: Alkotásainak főszereplői olyan apró tájrészletek, természetben fellelhető képződmények, amelyeknek csodálatos belső erőt ad az árnyalatokban, apró eltérésekben értő és látó fogalmazásmód, technikai kivitelezés.

Szunyogh László: Most kiállított alkotásai térbe állított síkplasztikák (Autó hárfával), illetve egy viaszve- szejtéses eljárással készült kisplasztika (Vonat Holddal és Napkoronggal). [...] Az Autó hárfával a művész közelmúltban született ars poeticája. Az egymásnak megfeleltethető két lantforma, szoros egymásrautaltságban, egymástól szinte elválaszthatatlanul létezik. A hétköznapi és a szellemi/művészi sorsszerű és végzetes összetartozása, sziszüphoszi küzdelme tudatos vállalás az alkotó részéről.

Vincze László: Portrékat, csendéletet és tájképeket, városi vedutákat készít. Ez utóbbiakat laza ecsetkezeléssel, oldott, könnyed színhasználattal valósítja meg.

142