Simon Tibor: A Bottyán János Gép-és Műszeripari Technikum története 1950-1972 (Esztergom, 2016)

Bevezetés

Bevezetés Régi adósság nyomja vállamat, s igazán szégyellem, liogy korábban nem volt erőm elkészíteni e munkát. Nemcsak azért, mert ezzel tartozunk iskolánk kírnevének, annak a szellemnek, amit a „Bottyán” jelentett és jelent — sajnos, egyre gyérülő — táborunknak, kanem azért is, mert erkölcsi kötelességünk az elmúlt időszakot utódaink számára valóságbűen megőriznünk. Többször is próbálkoztam a megírással, de — aliogy mondani szokták — min dig „közbejött valami”. Már 2014-ben a megyei lapban, a 24 órában is megí­gértem: „Megírom a megszűnt (akkor, az összevonások után Szent Imre lett a középiskola neve) Bottyán János Gép- és Műszeripari Technikum történetét.” (Fenyvesi Károly: 8 perces interjú — A legendás Bottyán történetéből könyv leket). Éppen ez a tény is inspirált, kogy az iskola a nevében is megváltozott. Szerencse, az anyaggyűjtés aprólékos feladatával korákban jórészt végeztem, mert az iskola a 25. évfordulóra tervezte története elkészítését, s megbízott vele, de akkor különböző okok miatt abbamaradt. Aztán amikor most elkezd­tem a munkát, rádöbbentem, kogy valóban az utolsó utáni órákban vagyunk, s aligka van már valaki , aki ezt elvégezhetné. Hatalmas felelősség és nagyon nagy nehézség, kogy a legkorábbi időszakból, a kezdetekről alig — alig van élő szemtanú, nincs kire támaszkodnom. Nincs, aki segítene vagy kijavítana. Ugyanakkor ez fokozza a hitelesség megőrzésének követelményét is. Ezért döntöttem úgy, kogy a legrégebbi időszakot, a lezárt, kerek egységet alkotó, iskolánk fénykorát is magában foglaló technikumi időszakot dolgozom fel, s igyekszem a lehetségességig tárgyszerű lenni, tényekre, dokumentumokra támaszkodni. írás közben az emlékek tömege tolult fel bennem, s időnként nagyon sajnáltam, alig tudtam megállni, hogy ne meséljek történeteket, ne adomázgassak. Mennyivel izgalmasabb, olvasmányosabb lehetett volna a mű is, de félek, akkor a történet parttalanná vált volna, elveszett volna a ténysze­rűség. Talán majd egyszer azt is. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom