Simon Tibor: A Bottyán János Gép-és Műszeripari Technikum története 1950-1972 (Esztergom, 2016)

Bevezetés

Közben azért néhány alkalomból kisebb — nagyobb részei elkészültek az iskolatörténetnek. Rövidebb, hosszabb, kevésbé részletező összefoglalások, elsősorban az évfordulókra, tőlem is és más szerzőktől is, amelyekből időnként merítek is. Korábban már feldolgoztam egy — egy szakaszt vagy témakört. 1993-ban az esztergomi Bottyán-konferencia egyik előadójaként: A Bottyán Műszaki Középiskola és a Bottyán-hagyomány címen (Nyomtatásban: Ko- márom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyv 1993-1994, Esztergom) vagy a Nemzetközi Iskolatörténeti Konferencia 1994. április 13. (Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola, Esztergom) egyik korreferátumaként (Simon Tibor: Fél évszázad a műszaki oktatás szolgálatában — Bottyán János Műszeripari Szakközépiskola). Az előadás anyaga a kezdetektől a névadásig dolgozta fel az eseményeket, melyet e munkámban kisebb kiegészítésekkel gyakorlatilag átvettem az 1— 4. fejezetben. E mű is megjelent nyomtatásban: Nemzetközi Iskolatörténeti Konferencia Tatabánya 1994. április 12., Esztergom 1994. április 14. Híres iskolák, neves pedagógusok (Tudományos Füzetek 10. Komárom-Esztergom Megyei Múzeumi Szervezet Tata, I994. Szerkesztő: Somorjai József). Megemlítem még, hogy az interneten megtalálható egy másik írásom és összeállításom is, amely az 50. évforduló kapcsán az 1990-es évek elejéig tekinti át erősen vázlatosan az iskola történetét (megtalálható: Tatabányai Szakképzési Centrum Bottyán János Szakgimnáziuma Esztergom. A szakközépiskola története kereső alatt).

1990-ben az iskola felkért — akkor még a városházán dolgoztam — a 40. évfordulóra készített évkönyv előszavának megírására. Ebből szeretnék idézni egy részletet:

„Amikor az elmúlt évtizedeket idézem fel, ifjúvá érett gyermekek hosszú sora vonul el emlékeimben az idő egyetlen láncolatában, melyben az örök újrakezdés a végtelenség ígéretét hordozza magában. Már régen csak emlékeinkben élő kollégák képe villan fel és fájó nosztalgia az után, a munka eredményességébe vetett töretlen hit után, mely a diákokért minden áldozatot vállaló pedagógus közösség természetes, belső létezési módja volt.

Első munkahelyem, e negyven évből tizenöt az enyém is, életem meghatározó, nagy találkozása.. .én iskolám, köszönöm most neked. "

Kerem, fogadjak e mun kát emlékező szeretettel, s legyünk egy kicsit lélekben - akár eddig is azok voltunk, akár nem — igazi „Bottyánosok”.

4